Az ECHA kidolgozott egy négy lépésből álló eljárást az anyagok sikeres azonosítása érdekében. Az eljárás és a tanácsaink betartása segít abban, hogy megfelelően azonosítsa az anyagát.
- Először is meg kell állapítania, hogy rendelkezik-e az anyagnak a REACH-rendelet szerinti azonosításához szükséges analitikai információkkal. Amennyiben ön nem gyártó, ezeket az információkat kikérheti a beszállítójától. Ha rendelkezik a szükséges analitikai adatokkal, lépjen tovább az 1d. pontra, ellenkező esetben az 1b. pontra.
- Vegyen reprezentatív mintát az anyagból, vagy több mintát különböző tételekből, illetve a gyártás során eltérő időpontokban több mintát. Ha ön keverékek importőre, valószínűleg a beszállítójától kell kérnie mintát a keverékben felhasznált anyagokból.
- Ha a kezdetektől fogva megfelelő stratégiát alkalmaz az elemzés során, azzal időt és pénzt takarít meg. Ezen a ponton meg kell határoznia, hogy rendelkezik-e a cégen belül a szükséges funkcionális és tudásbeli képességekkel. Ha nem, keresnie kell egy olyan szolgáltatót vagy laboratóriumot, amely járatos a REACH céljára szolgáló elemzések elkészítésében. Felhívjuk a figyelmét, hogy az anyagazonosítási célú elemzést nem szükséges a helyes laboratóriumi gyakorlattal (GLP) összhangban elvégezni.
- Bármelyik utat választja, ugyanahhoz az eredményhez kell eljutnia: az anyagot teljes mértékben azonosító analitikai jegyzőkönyvek/információk készletéhez. A spektroszkópiás, kromatográfiás és más analitikai információknak jó minőségűnek és teljes körűen kiértékeltnek kell lenniük.
- Ha nehézségek adódnak az elemzések kiértékelésében, vagy technikai problémák adódnak a végrehajtásuk során, készítsen határozott tudományos indoklást, és alkalmazzon alternatív technikákat. Ismét hasznos lehet szakértő igénybevétele.
- A jogszabály a nagyhatékonyságú folyadékkromatográfia (HPLC) vagy gázkromatográfia (GC) mellett ultraibolya (UV), infravörös (IR), nukleáris mágneses magrezonancia (NMR) spektroszkópia, illetve tömegspektroszkópia (MS) végrehajtását írja elő. Szervetlen anyagok esetén a röntgendiffrakciós (XRD) spektroszkópia és az atomabszorpciós spektroszkópia (AAS) lehet szükséges alternatíva. Ezen technikák alkalmazásához és a kapott eredmények kiértékeléséhez szakértelem szükséges.
2. Az anyag összetételének részletezése
- Az analitikai elemzésnek teljes képet kell adnia az anyag összetételéről.
- Egyetlen minta elemzése nem veszi figyelembe a forrás (pl. kiindulási anyagok) és a gyártási folyamat eltéréseit. Ezek az eltérések az analitikai bizonylat (CoA) vagy a minőségbiztosítási specifikációk részeként, a koncentrációtartományokban jelennek meg.
- Egy tipikus, jól definiált anyag esetén az alábbihoz hasonló összetételt kell kapni:
| Megnevezés |
Jellemző koncentráció % |
Koncentrációtartomány % |
| „A” összetevő |
90 |
85–96 |
| „B” összetevő (szennyeződés) |
6 |
4–7 |
| „C” összetevő (szennyeződés) |
2 |
0–3 |
| „D” összetevő (szennyeződés) |
2 |
0–3 |
- Az összetétel alapján átfogó azonosítást kell végezni – meg kell adni az anyag nevét.
- Az anyag összetettségétől függően különböző szabályok érvényesek. Ezek az Útmutató az anyagoknak a REACH- és CLP-rendeletek szerinti azonosításához és megnevezéséhez c. dokumentumban találhatók meg. Ha bizonytalan, az anyag elnevezéséhez szakértői segítséget kérhet.
4. Numerikus azonosító hozzárendelése
- Végezzen keresését az ECHA weboldalán a „Search for Chemicals” („Vegyi anyagok keresése”) eszközzel az Information on Chemicals (Vegyi anyagokkal kapcsolatos tájékoztatás) oldalon, hogy megtudja, létezik-e már az anyagára vonatkozó EK- vagy listaszám.
- Általános, de nem szükséges, hogy a vegyi anyag nevét egy jegyzékbeli számhoz, például EINECS- vagy CAS-számhoz kapcsolják. Ez a szám jellemzően megjelenik a biztonsági adatlapon (SDS) vagy az analitikai bizonylaton (CoA). Szakértői segítséget is kérhet, hogy megtudja, létezik-e az anyagának valamilyen jegyzék szerinti száma.
Miután megszerezte az információkat, be kell vinnie azokat az IUCLID dokumentáció elektronikus formátumába.
A REACH szerinti regisztráláshoz határösszetételt kell szerepeltetni a vezető regisztráló által benyújtott dokumentációban. A határösszetétel a közös benyújtás valamennyi tagjának az összetételeit tükrözi.