18.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 165/1

(1)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 169. cikkének (1) bekezdése, valamint 169. cikke (2) bekezdésének a) pontja előírja, hogy az Uniónak az EUMSZ 114. cikke alapján elfogadott intézkedésekkel hozzá kell járulnia a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 38. cikke előírja, hogy az Unió politikáiban biztosítani kell a fogyasztók védelmének magas szintjét.

(2)

Az EUMSZ 26. cikkének (2) bekezdése alapján a belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben biztosított az áruk és szolgáltatások szabad mozgása. Annak érdekében, hogy a fogyasztók bizalommal legyenek a belső piac digitális dimenziója iránt, és ki tudják használni annak előnyeit, gondoskodni kell arról, hogy az áruk és szolgáltatások online értékesítése kapcsán felmerülő viták rendezésére egyszerű, hatékony, gyors és költségkímélő eszközök álljanak a fogyasztók rendelkezésére. Ez a határokon átnyúló vásárlások esetében különösen fontos.

(3)

Az „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – »Együtt egy újfajta növekedésért« ” című, 2011. április 13-i közleményében a Bizottság az alternatív vitarendezés jogi szabályozását – amely az elektronikus kereskedelmi dimenziót is magában foglalja – azon tizenkét mozgatórugó egyikeként határozta meg, amelyek előmozdítják a növekedést és az egységes piac iránti bizalom megerősödését.

(4)

A belső piac szétaprózódása akadályozza a versenyképesség és a növekedés fokozására irányuló törekvéseket. Ezenkívül az Unió-szerte végrehajtott termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások során keletkező jogviták rendezésére szolgáló egyszerű, hatékony, gyors és költségkímélő vitarendezési eszközök egyenetlen elérhetősége, minősége és ismertsége akadályt jelent a belső piacon belül, és aláássa a fogyasztók és kereskedők határokon átnyúló vásárlásba és értékesítésbe vetett bizalmát.

(5)

Az Európai Tanács a 2011. március 24–25-i és október 23-i következtetéseiben felkérte az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy 2012 végéig fogadják el az egységes piacnak új lendületet adó kiemelt intézkedések első csoportját.

(6)

A belső piac mindennapos valóságként van jelen a fogyasztók életében, például utazásaik során, vagy amikor vásárolnak és az árut kifizetik. A fogyasztók a belső piac kulcsfontosságú szereplői, és ennek megfelelően kell gondoskodni az igényeikről. A belső piac digitális dimenziója egyre inkább nélkülözhetetlenné válik a fogyasztók és a kereskedők számára egyaránt. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a fogyasztók online vásárlásokat bonyolítanak le, és egyre több kereskedő kínálja termékeit online. A fogyasztók és a kereskedők biztonságot igényelnek a tranzakciók online bonyolítása során, ezért alapvetően fontos a meglévő korlátok lebontása és a fogyasztói bizalom megerősítése. A megbízható és hatékony online vitarendezés elérhetővé válása nagyban elősegítené e cél elérését.

(7)

Az egyszerű, hatékony, gyors és költségkímélő vitarendezési megoldások lehetősége nagymértékben növelheti a fogyasztók és kereskedők egységes digitális piacba vetett bizalmát. Ennek ellenére mind a fogyasztók, mind a kereskedők a mai napig akadályokkal szembesülnek, ha bírósági eljáráson kívüli megoldásokat keresnek különösen a határokon átnyúló online ügyletekből eredő vitás ügyeik rendezésére. Az ilyen jellegű vitás ügyek rendezése így egyelőre gyakran elmarad.

(8)

Az online vitarendezés egyszerű, hatékony, gyors és költségkímélő megoldást kínál az internetes ügyletekből fakadó vitás ügyek bírósági eljáráson kívüli rendezésére. Egyelőre azonban nem állnak rendelkezésre olyan mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók és kereskedők számára, hogy a vitás ügyeket elektronikus úton rendezzék; ennek következtében kár éri a fogyasztót, akadály keletkezik különösen a határokon átnyúló internetes kereskedelemben, és a kereskedők egyenlőtlen feltételekkel szembesülnek, és így hátrányt szenved az online kereskedelem általános fejlődése.

(9)

Ennek a rendeletnek az Unióban tartózkodási hellyel rendelkező fogyasztók által az Unióban letelepedett kereskedőkkel szemben kezdeményezett, a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről szóló, 2013. május 21-i 2013/11/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (fogyasztói alternatív vitarendezési irányelv) (3) hatálya alá tartozó jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezésére kell vonatkoznia.

(10)

Annak biztosítása érdekében, hogy az online vitarendezési platformot az olyan alternatív vitarendezési eljárások céljára is igénybe lehessen venni, amelyek a kereskedők fogyasztókkal szemben kezdeményezett jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezését teszik lehetővé, e rendeletnek a kereskedők fogyasztókkal szemben kezdeményezett jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezésére is vonatkoznia kell, amennyiben a 2013/11/EU irányelv 20. cikkének (2) bekezdésével összhangban jegyzékbe vett alternatív vitarendezési fórumok ilyen alternatív vitarendezési eljárást is kínálnak. E rendeletnek az említett jogviták rendezésére való alkalmazása a tagállamok számára nem írhat elő semmilyen kötelezettséget az ilyen eljárások alternatív vitarendezési fórumok általi rendelkezésre bocsátásának biztosítása tekintetében.

(11)

Jóllehet az online vitarendezési platformok különösen a határokon átnyúló internetes ügyleteket bonyolító fogyasztók és kereskedők számára hasznosak, a rendeletnek a belföldi internetes ügyletekre ugyancsak alkalmazandónak kell lennie annak érdekében, hogy az elektronikus kereskedelem terén valóban egyenlő versenyfeltételek jöhessenek létre.

(12)

E rendelet nem érintheti a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló, 2008. május 21-i 2008/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (4).

(13)

A „fogyasztó” meghatározásának azokra a természetes személyekre kell kiterjednie, akik nem kereskedelmi, üzleti, hivatásbeli vagy szakmai célból járnak el. Amennyiben azonban a szerződést egy adott személy részben kereskedelmi, részben azon kívüli célból kötötte meg (kettős célú szerződések), és a kereskedelmi szempont olyan kis súllyal esik a latba, hogy az ügylet általános kontextusában nem játszik meghatározó szerepet, az adott személy szintén fogyasztónak tekintendő.

(14)

Az „online adásvételi vagy szolgáltatási szerződés” meghatározásának azon adásvételi és szolgáltatási szerződésekre kell kiterjednie, amelyek értelmében a kereskedő vagy a kereskedő közvetítője egy weboldalon vagy egyéb elektronikus eszközön keresztül kínál megvételre valamilyen árut vagy szolgáltatást, és a fogyasztó az adott weboldalon vagy egyéb elektronikus eszközön keresztül rendeli meg az árukat vagy szolgáltatásokat. Ez a meghatározás azokra az esetekre is érvényes kell, hogy legyen, amikor a fogyasztó valamilyen mobil elektronikus eszközön, például mobiltelefonon keresztül lép be a weboldalra vagy vesz igénybe egyéb információs társadalmi szolgáltatást.

(15)

Ez a rendelet nem alkalmazandó a fogyasztók és kereskedők közötti azon vitákra, amelyek a nem internetes úton (offline) létrejött adásvételi vagy szolgáltatási szerződések kapcsán, illetve kereskedők között merülnek fel.

(16)

Ezt a rendeletet a 2013/11/EU irányelvvel együtt kell értelmezni, amely előírja a tagállamok számára annak biztosítását, hogy az Unióban tartózkodási hellyel vagy székhellyel rendelkező fogyasztók és kereskedők között áruk és szolgáltatások értékesítésével kapcsolatban felmerülő minden vitás ügyben alternatív vitarendezési eljárást lehessen igénybe venni.

(17)

A tagállamoknak arra kell ösztönözniük a fogyasztókat, hogy mielőtt a panaszt az online vitarendezési platformon keresztül alternatív vitarendezési fórum elé terjesztik, valamely erre alkalmas úton vegyék fel a kapcsolatot a kereskedővel a jogvita békés rendezése céljából.

(18)

E rendelet célja egy uniós szintű online vitarendezési platform létrehozása. Az online vitarendezési platformot interaktív weboldal formájában kell megvalósítani, amely egyetlen belépési ponton keresztül megközelíthető azon fogyasztók és kereskedők számára, akik online ügyletekkel kapcsolatos vitáikat bírósági eljáráson kívül kívánják rendezni. Az online vitarendezési platformnak általános tájékoztatást kell nyújtania a fogyasztók és kereskedők között online adásvételi és szolgáltatási szerződések kapcsán felmerült jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezéséről. Lehetővé kell tennie a kereskedők és fogyasztók számára, hogy panaszaikat az Unió intézményeinek hivatalos nyelvein rendelkezésre álló elektronikus űrlapon nyújtsák be, csatolva a kapcsolódó dokumentumokat. A platformnak a panaszokat az adott vitában hatáskörrel rendelkező alternatív vitarendezési fórumhoz kell továbbítania. Az online vitarendezési platformnak díjmentesen működtetnie kell egy elektronikus ügykezelő eszközt, amely lehetővé teszi az alternatív vitarendezési fórumok számára, hogy a vitarendezési eljárást a felekkel az online vitarendezési platformon keresztül bonyolítsák le. Az alternatív vitarendezési fórumokat nem szabad azonban kötelezni az ügykezelő eszköz használatára.

(19)

A Bizottság feladata az online vitarendezési platform fejlesztése, működtetése és karbantartása, és a Bizottság biztosítja mindazokat a technikai eszközöket és létesítményeket, amelyekre a platform működéséhez szükség van. Az online vitarendezési platformon egy elektronikus fordítóeszköznek is rendelkezésre kell állnia, amely adott esetben lehetővé teszi a felek és az alternatív vitarendezési fórum számára az online vitarendezési platformon keresztül továbbított mindazon információk lefordítását, amelyekre a jogvita rendezéséhez szükség van. E funkciónak alkalmasnak kell lennie minden szükséges fordítás kezelésére, és működésének támogatására az esetleg szükséges emberi beavatkozást is biztosítani kell. A Bizottságnak az online vitarendezési platformon továbbá tájékoztatnia kell a panaszos feleket a kapcsolattartó pontok segítségének igénybevételével kapcsolatos lehetőségről is.

(20)

Az online vitarendezési platformnak lehetővé kell tennie a vitarendezési fórumokkal történő biztonságos adatcserét, és tiszteletben kell tartania a páneurópai e-kormányzati szolgáltatásoknak közigazgatási szervek, üzleti vállalkozások és polgárok részére történő interoperábilis nyújtásáról (IDABC) szóló, 2004. április 21-i 2004/387/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (5) alapján elfogadott Európai Interoperabilitási Keretrendszer alapelveit.

(21)

Az online vitarendezési platformot mindenekelőtt a 2004/387/EK határozat II. mellékletével összhangban létrehozott „Európa Önökért” portálon keresztül kell hozzáférhetővé tenni, amely egész Európára kiterjedő, többnyelvű online információs és interaktív szolgáltatásokat kínál az Unióban a vállalkozások és polgárok számára. Az online vitarendezési platformot jól észrevehető formában kell elhelyezni az „Európa Önökért” portálon.

(22)

Az uniós szintű online vitarendezési platformnak a meglévő tagállami alternatív vitarendezési fórumokra kell épülnie, és tiszteletben kell tartania a tagállamok jogi hagyományait. Az online vitarendezési platformon keresztül beérkező panaszokban eljáró alternatív vitarendezési fórumok ezért saját eljárási szabályaikat alkalmazzák, beleértve a költségekre vonatkozó szabályokat is. Ezzel együtt e rendelet ezen eljárások eredményessége érdekében meg kíván állapítani bizonyos közös szabályokat. E szabályok többek között annak biztosítására szolgálnak, hogy a viták rendezése ne tegye szükségessé a felek vagy képviselőik személyes megjelenését az alternatív vitarendezési fórumok előtt, kivéve, ha az eljárási szabályaik előírják ezt a lehetőséget, és a felek beleegyeznek.

(23)

Annak biztosításával, hogy a 2013/11/EU irányelv 20. cikkének (2) bekezdése szerint jegyzékbe vett valamennyi alternatív vitarendezési fórum csatlakozzon az online vitarendezési platformhoz, lehetővé kell válnia az online adásvételi vagy szolgáltatási szerződésekből fakadó összes határokon átnyúló vita bírósági eljáráson kívüli online rendezésének.

(24)

Ez a rendelet nem akadályozza az Unióban jelenleg működő online vitarendezési fórumok vagy mechanizmusok egyikének működését sem. Nem akadályozza továbbá, hogy a vitarendezési fórumok vagy mechanizmusok olyan online vitákkal foglalkozzanak, amelyeket közvetlenül nyújtottak be hozzájuk.

(25)

Minden tagállam online vitarendezési kapcsolattartó pontokat jelöl ki, amelyek mindegyikének legalább két online vitarendezési tanácsadóval rendelkeznie. Az online vitarendezési kapcsolattartó pontoknak támogatniuk kell az online vitarendezési platformon keresztül benyújtott viták részes feleit, de nem kötelezhetők a vitával kapcsolatos dokumentumok lefordítására. A tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az online vitarendezési kapcsolattartó pontokkal kapcsolatos felelősségüket átruházhassák az Európai Fogyasztói Központok Hálózatának saját országukban található központjaira. Célszerű, hogy a tagállamok éljenek ezzel a lehetőséggel annak érdekében, hogy az online vitarendezési kapcsolattartó pontok teljes mértékben kiaknázhassák azokat a tapasztalatokat, amelyek az Európai Fogyasztói Központok Hálózatának saját országukban található központjaiban a fogyasztók és a kereskedők közötti viták rendezésének megkönnyítése tekintetében felhalmozódtak. Indokolt, hogy a Bizottság létrehozza az online vitarendezési kapcsolattartó pontok hálózatát, hogy megkönnyítse e kapcsolattartó pontok munkáját és a közöttük folytatandó együttműködést, valamint, hogy a tagállamokkal együttműködésben megfelelő képzést biztosítson az online vitarendezési kapcsolattartó pontok számára.

(26)

A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében megállapított alapvető jogok. Az online vitarendezési eljárások célja nem a bírósági eljárások helyettesítése – és azokat nem is helyettesíthetik –, valamint nem foszthatják meg a fogyasztókat és a kereskedőket azon joguktól, hogy bíróság előtt keressenek jogorvoslatot. Ezért e rendelet semmiképpen sem akadályozhatja a feleket az igazságszolgáltatási rendszer igénybevételéhez való joguk gyakorlásában.

(27)

Az e rendelet hatálya alá tartozó információk kezelésére szigorú titoktartási garanciák alkalmazandók. Az információk kezelését a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (6), illetve a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (7) meghatározott szabályoknak megfelelően kell végezni. E szabályokat alkalmazni kell a személyes adatoknak a platformban érintett különböző felek által e rendelet alapján végzett feldolgozására, függetlenül attól, hogy egyedül, vagy más ilyen felekkel közösen járnak-e el.

(28)

Az érintetteket a Bizottság által közzétett általános adatvédelmi nyilatkozat útján tájékoztatni kell személyes adataiknak az online vitarendezési platformban való feldolgozásáról – amihez a beleegyezésüket kell kérni – és az e feldolgozással kapcsolatos jogaikról, amely nyilatkozat egyszerű és közérthető nyelven leírja a platform különböző szereplőinek felelőssége alatt végrehajtott feldolgozási eljárásokat, a 45/2001/EK rendelet 11. és 12. cikkének, valamint a 95/46/EK irányelv 10. és 11. cikke szerint elfogadott nemzeti jogszabályoknak megfelelően.

(29)

Ez a rendelet nem sérti a nemzeti jogszabályokban foglalt, az alternatív vitarendezésre vonatkozó bizalmas információkezelési rendelkezéseket.

(30)

Annak érdekében, hogy a fogyasztók széles köre előtt ismert legyen az online vitarendezési platform létezése, az Unióban letelepedett és online adásvételi vagy szolgáltatási szerződésekben érintett kereskedőknek a weboldalukon a platformra vezető elektronikus linket kell elhelyezniük. A kereskedőknek fel kell tüntetniük az e-mail címüket is, amely a fogyasztók számára az első kapcsolatfelvételi lehetőséget jelenti. Az online adásvételi és szolgáltatási szerződések jelentős hányadának megkötése online piacon keresztül történik, akiknek a közreműködése lehetővé teszi vagy megkönnyíti az online ügyletek létrejöttét a fogyasztók és a kereskedők között. Az online piacok olyan online platformok, amelyeken a kereskedők felkínálhatják termékeiket és szolgáltatásaikat a fogyasztóknak. Ezért ezekre az online piacokra szintén vonatkoznia kellene azon kötelezettségnek, hogy biztosítsanak az online vitarendezési platformra vezető elektronikus linket. E kötelezettség nem érinti a 2013/11/EU irányelv 13. cikkét azon követelményt illetően, amelynek értelmében a kereskedőknek tájékoztatniuk kell a fogyasztókat egyrészt az adott kereskedőre vonatkozó alternatív vitarendezési eljárásokról, másrészt arról, hogy vállalják-e alternatív vitarendezési eljárások alkalmazását a fogyasztókkal felmerült viták rendezésére. Ez a kötelezettség nem érinti továbbá a fogyasztók jogairól szóló, 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) 6. cikke (1) bekezdésének t) pontját és 8. cikkét. A 2011/83/EU irányelv 6. cikke (1) bekezdésének t) pontja a távollévők közötti vagy az üzlethelyiségen kívül történő szerződéskötés esetén előírja, hogy a kereskedőnek - még mielőtt a szerződés a fogyasztóra nézve kötelezővé válna - tájékoztatnia kell a fogyasztót azon, bírósági eljáráson kívüli panasztételi és jogorvoslati mechanizmusok igénybevételének lehetőségéről, amelyek kötelezőek a kereskedőre nézve, valamint az ezek igénybevételének módjáról. A tagállamoknak – szintén a fogyasztói tudatosság növelése érdekében – ösztönözniük kell a fogyasztói szervezeteket és gazdasági társaságokat arra, hogy adják meg az online vitarendezési platform honlapjára mutató elektronikus linket.

(31)

Az alternatív vitarendezési fórumok vonatkozó alkalmazási körének meghatározására szolgáló kritériumok figyelembevétele érekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el azon információtípusokra vonatkozóan, amelyeket a panaszosnak az online vitarendezési platformon elérhető elektronikus űrlapon meg kell adnia. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésekor és megszövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(32)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az online vitarendezési platform működésére, a panaszok benyújtásának módjára és az online vitarendezési platformok kapcsolattartóinak hálózatán belüli együttműködésre vonatkozóan. Ezeket a hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (9) megfelelően kell gyakorolni. A panaszbejelentésre szolgáló elektronikus űrlappal kapcsolatos végrehajtási jogi aktusok elfogadása során a tanácsadó bizottsági eljárást kell alkalmazni, tekintettel annak tisztán technikai jellegére. Az online vitarendezési platformok kapcsolattartóinak hálózatán belüli együttműködés módjára vonatkozó szabályok elfogadására a vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni.

(33)

E rendelet tekintetében a Bizottságnak adott esetben konzultálnia kell az európai adatvédelmi biztossal.

(34)

Mivel a rendelet célját, nevezetesen azt, hogy az online vitás ügyek rendezésére közös szabályok által szabályozott európai online vitarendezési platformot hozzanak létre, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés léptéke és hatása miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl a cél eléréséhez szükséges mértéket.

(35)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és betartja az Európai Unió Alapjogi Chartájában, különösen annak 7., 8., 38. és 47. cikkében elismert elveket.

(36)

Az európai adatvédelmi biztossal egyeztetésre került sor a 45/2001/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban, és az európai adatvédelmi biztos 2012. január 12-én kinyilvánította véleményét (10),

a)

elérhetővé teszi a panaszok bejelentésére szolgáló elektronikus űrlapot, amelyet a panaszos fél tölt ki a 8. cikknek megfelelően;

b)

tájékoztatja az ellenérdekű felet a panaszról;

c)

meghatározza, hogy melyik a hatáskörrel rendelkező alternatív vitarendezési fórum, illetve melyek a hatáskörrel rendelkező alternatív vitarendezési fórumok, és eljuttatja a panaszt ahhoz az alternatív vitarendezési fórumhoz, amelynek igénybevételéről a felek a 9. cikkel összhangban megállapodtak;

d)

díjmentesen biztosít egy elektronikus ügykezelő eszközt, amely lehetővé teszi az érintett felek és az alternatív vitarendezési fórum számára, hogy a vitarendezési eljárást az online vitarendezési platformon keresztül, online bonyolítsák le;

e)

biztosítja az érintett felek és az alternatív vitarendezési fórum számára a vitarendezéshez szükséges és az online vitarendezési platformon keresztül továbbított információk fordítását;

f)

a 10. cikk c) pontjában említett információknak az alternatív vitarendezési fórumok által történő továbbítására szolgáló elektronikus űrlapot biztosít;

g)

visszajelzési rendszert működtet, amely lehetővé teszi a felek számára, hogy az online vitarendezési platform működésével, illetve az adott vitát kezelő alternatív vitarendezési fórummal kapcsolatos véleményüket kifejthessék;

h)

nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az alábbiakat:

a)

kérésre elősegítik a felek és a hatáskörrel rendelkező alternatív vitarendezési fórum közötti kommunikációt, ami mindenekelőtt a következőket foglalhatja magában:

b)

a feladataik ellátása során szerzett gyakorlati tapasztalataik alapján tevékenységükről kétévente jelentést készítenek a Bizottságnak és a tagállamoknak;

a)

tájékoztatás arról, hogy a feleknek meg kell egyezniük egy alternatív vitarendezési fórumról, amelyhez a panaszt továbbítani kell, és ha a feleknek nem sikerül megállapodásra jutni vagy ha egyetlen hatáskörrel rendelkező alternatív vitarendezési fórumot sem sikerül azonosítani, a panasz nem kerül további feldolgozásra;

b)

tájékoztatás a panasz kezelésére hatáskörrel rendelkező alternatív vitarendezési fórumról vagy fórumokról, ha a panasz benyújtására szolgáló elektronikus űrlap megemlíti valamelyiket, vagy ha az online vitarendezési platform az űrlapon szolgáltatott információk alapján azonosított ilyet;

c)

abban az esetben, ha az ellenérdekű fél egy kereskedő, annak a felkérése arra, hogy 10 naptári napon belül nyilatkozzon az alábbiakról:

d)

abban az esetben, ha az ellenérdekű fél egy fogyasztó, és a kereskedő köteles egy adott alternatív vitarendezési fórumot igénybe venni, a fogyasztó felkérése arra, hogy 10 naptári napon belül egyezzen bele ennek az alternatív vitarendezési fórumnak az igénybevételébe, vagy ha a kereskedő nem köteles egy adott alternatív vitarendezési fórumot igénybe venni, a fogyasztó felkérése arra, hogy a b) pontban említettekből válasszon egy vagy több alternatív vitarendezési fórumot;

e)

az ellenérdekű fél letelepedési vagy tartózkodási helye szerinti tagállamban működő online vitarendezési kapcsolattartó pont nevének, elérhetőségének és a 7. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett feladatainak rövid leírása.

a)

a (3) bekezdés a) pontjában említett információkat;

b)

ha a panaszos fél egy fogyasztó, a kereskedő által a (3) bekezdés c) pontjának megfelelően megjelölt alternatív vitarendezési fórumra vagy fórumokra vonatkozó információt, valamint egy arra vonatkozó felkérést, hogy tíz naptári napon belül állapodjon meg az alternatív vitarendezési fórumról;

c)

ha a panaszos fél egy kereskedő, aki nem köteles egy adott alternatív vitarendezési fórumot igénybe venni, akkor a fogyasztó által a (3) bekezdés d) pontjának megfelelően megjelölt alternatív vitarendezési fórumra vagy fórumokra vonatkozó információt, valamint egy arra vonatkozó felkérést, hogy tíz naptári napon belül állapodjon meg az alternatív vitarendezési fórumról;

d)

a panaszos fél letelepedési vagy tartózkodási helye szerinti tagállamban működő online vitarendezési kapcsolattartó pont nevének, elérhetőségének és a 7. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett feladatainak rövid leírását.

a)

az alternatív vitarendezési fórum neve, elérhetősége és webhelyének címe;

b)

adott esetben az alternatív vitarendezési eljárás díjtételei;

c)

az alternatív vitarendezési eljárás lefolytatásához használható nyelv vagy nyelvek;

d)

az alternatív vitarendezési eljárás átlagos időtartama;

e)

az alternatív vitarendezési eljárás eredményének kötelező vagy nem kötelező jellege;

f)

azok az indokok, amelyek alapján az alternatív vitarendezési fórum egy adott jogvita rendezését elutasíthatja a 2013/11/EU irányelv 5. cikkének (4) bekezdésével összhangban.

a)

a vitarendezési eljárást a 2013/11/EU irányelv 8. cikkének e) pontjában említett határidőn belül lezárja;

b)

nem követeli meg a felek vagy képviselőik fizikai jelenlétét, kivéve ha eljárási szabályai előírják ennek lehetőségét, és a felek beleegyeznek;

c)

haladéktalanul továbbítja az online vitarendezési platform felé a következő információkat:

d)

nem kötelezhető arra, hogy az online vitarendezési platformon keresztül alternatív vitarendezési eljárást folytasson.

„21.

A fogyasztói jogviták online rendezéséről szóló, 2013. május 21-i 524/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 165., 2013.6.18., 1. o.): 14. cikk.”

1.

Az 1. cikk (1) és (2) bekezdésében, valamint a 6. cikk (2) bekezdésének b) pontjában „az I. mellékletben felsorolt irányelvek” szövegrész helyébe „az I. mellékletben felsorolt uniós jogi aktusok” szövegrész lép.

2.

Az I. melléklet címében az „IRÁNYELVEK JEGYZÉKE” szövegrész helyébe az „UNIÓS JOGI AKTUSOK JEGYZÉKE” lép.

3.

Az I. melléklet a következő ponttal egészül ki:

—

a 2. cikk (3) bekezdése, valamint a 7. cikk (1) és (5) bekezdése, amelyek 2015. július 9-től alkalmazandók,

—

az 5. cikk (1) és (7) bekezdése, a 6. cikk, a 7. cikk (7) bekezdése, a 8. cikk (3) és (4) bekezdése, a 11. cikk, a 16. cikk és a 17. cikk, amelyek 2013. július 8-tól alkalmazandók.

18.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 165/13

(1)

Az üvegházhatást okozó gázok Közösségen belüli kibocsátásának nyomon követését szolgáló rendszerről és a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtásáról szóló, 2004. február 11-i 280/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (4) létrehozta az üvegházhatást okozó gázok emberi eredetű, forrásonkénti kibocsátásának és nyelőnkénti eltávolításának nyomon követésére, és az ilyen kibocsátások vonatkozásában vállalt kötelezettségek teljesítésében elért előrehaladás mérésére, valamint az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményében (UNFCCC) (5), illetve a Kiotói Jegyzőkönyvben (6) foglalt nyomonkövetési és jelentéstételi követelmények Unióban történő bevezetésére szolgáló rendszert. A UNFCCC-vel és a Kiotói Jegyzőkönyvvel összefüggő legutóbbi és jövőbeli nemzetközi fejlemények figyelembevétele, valamint az uniós jogban előírt új nyomonkövetési és jelentéstételi követelmények végrehajtása érdekében a 280/2004/EK határozatot új jogi aktussal kell felváltani.

(2)

Az uniós jog szélesebb köre, a kötelezettségekkel érintett személyek további kategóriáinak jogszabályba emelése, a bevezetendő rendelkezések összetettsége és műszaki jellege, az egész Unióban alkalmazandó egységes szabályok iránti egyre fokozódó igény miatt és a végrehajtás elősegítése érdekében a 280/2004/EK határozatot rendelettel kell felváltani.

(3)

Az UNFCCC végső célja az üvegházhatást okozó gázok légköri koncentrációinak olyan szinten történő stabilizálása, amely megakadályozza az éghajlati rendszer veszélyes, emberi eredetű befolyásolását. E célkitűzés elérése érdekében az általános globális éves felszíni középhőmérséklet-emelkedés mértéke legfeljebb 2 °C-kal haladhatja meg az iparosodás előtti hőmérsékleti szintet.

(4)

Szükség van az üvegházhatású gázok Unió és tagállamok általi kibocsátásának és az általuk az éghajlatváltozás kezelése érdekében tett erőfeszítéseknek a nyomon követésére, rendszeres értékelésére és bejelentésére.

(5)

Az UNFCCC Feleinek Konferenciája által elfogadott 1/CP.15. sz. határozat (a továbbiakban: 1/CP.15. sz. határozat), illetve az UNFCCC Feleinek Konferenciája által elfogadott 1/CP.16. sz. határozat (a továbbiakban: 1/CP.16. sz. határozat) nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy sikerült előbbre lépni az éghajlatváltozás okozta problémák kiegyensúlyozott megoldását célzó törekvésekben. E határozatok új nyomonkövetési és jelentéstételi követelményeket vezettek be az Unió és a tagállamok által vállalt ambiciózus kibocsátáscsökkentés megvalósításának vonatkozásában, és támogatást biztosítottak a fejlődő országok számára. E határozatok elismerték továbbá, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást ugyanolyan prioritásként kell kezelni, mint az éghajlatváltozás mérséklését. Az 1/CP.16. sz. határozat előírja a fejlett országok számára, hogy dekarbonizációs fejlesztési stratégiákat vagy terveket dolgozzanak ki. Az ilyen stratégiák vagy tervek várhatóan hozzájárulnak a karbonszegény társadalom megteremtéséhez, a folyamatos és magas szintű növekedéshez és a fenntartható fejlődéshez, valamint az éghajlattal kapcsolatos hosszú távú cél megvalósítása tekintetében történő költséghatékony előrehaladáshoz, kellő figyelmet fordítva a közbenső szakaszokra is. E rendelet célja, hogy megkönnyítse az említett nyomonkövetési és jelentéstételi követelmények végrehajtását.

(6)

A 2009-ben elfogadott uniós jogi aktusok csoportja (a továbbiakban: éghajlatváltozásra és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó csomag), különösen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről szóló, 2009. április 23-i 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (7), valamint a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. április 23-i 2009/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) szintén az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős mértékű csökkentésére irányuló határozott uniós és tagállami kötelezettségvállalást jelzi. A kibocsátás nyomon követésére és bejelentésére vonatkozó uniós rendszert e két jogi aktus új követelményei alapján szintén korszerűsíteni kell.

(7)

Az UNFCCC kötelezi az Uniót és a tagállamait arra, hogy – a Felek Konferenciája által jóváhagyott összehasonlítható módszerek alkalmazásával – dolgozzanak ki nemzeti jegyzéket az ózonréteg védelméről szóló Bécsi Egyezménynek az ózonréteget lebontó anyagokról szóló 1987. évi Montreali Jegyzőkönyve (9) (a továbbiakban: Montreali Jegyzőkönyv) által nem szabályozott, üvegházhatást okozó gázok emberi eredetű, forrásonkénti kibocsátásairól és nyelőnkénti eltávolításáról, azt tegyék rendszeres időközönként naprakésszé, tegyék közzé és juttassák el a Felek Konferenciája számára.

(8)

A Kiotói Jegyzőkönyv 5. cikkének (1) bekezdése – a Kiotói Jegyzőkönyv egyéb rendelkezéseinek végrehajtása érdekében – előírja az Unió és a tagállamok számára, hogy hozzanak létre és tartsanak fenn olyan nemzeti rendszereket, amelyek a Montreali Jegyzőkönyv által nem szabályozott, üvegházhatást okozó gázok emberi eredetű, forrásonkénti kibocsátásainak és nyelőnkénti eltávolításának becslésére szolgálnak. E rendszerek létrehozása és fenntartása során az Uniónak és a tagállamoknak alkalmazniuk kell az UNFCCC Feleinek a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló Konferenciája által elfogadott 19/CMP.1. sz. határozat (a továbbiakban: 19/CMP.1. sz. határozat) mellékletében a nemzeti rendszerekre vonatkozóan meghatározott iránymutatásokat. Ezenkívül az 1/CP.16. sz. határozat előírja, hogy nemzeti rendszereket kell létrehozni a Montreali Jegyzőkönyv által nem szabályozott, üvegházhatást okozó gázok emberi eredetű, forrásonkénti kibocsátásainak és nyelőnkénti eltávolításának becslésére. Ennek a rendeletnek lehetővé kell tennie e követelmények végrehajtását.

(9)

Az UNFCCC Feleinek Konferenciája által hozott, 2013. január 9-től kezdődően hatályos 10/CP.17. sz. határozat és a 2010. október 26. óta hatályban lévő 3/CP.15. sz. határozat felvették Ciprust és Máltát az UNFCCC I. mellékletébe.

(10)

A 280/2004/EK határozat végrehajtása során szerzett tapasztalatok azt bizonyították, hogy növelni kell a szinergiát és az összhangot a többi jogi eszköz – különösen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10), az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról szóló, 2006. január 18-i 166/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (11), az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló, 2001. október 23-i 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12), az egyes fluortartalmú, üvegházhatást okozó gázokról szóló, 2006. május 17-i 842/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) és az energiastatisztikáról szóló, 2008. október 22-i 1099/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (14) – szerinti jelentéstétellel. Bár a bejelentési követelmények egységesítése az egyes jogi eszközök módosítását igényli, a kibocsátásra vonatkozó jelentéstétel megfelelő minőségének biztosításához elengedhetetlenül szükséges az, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának bejelentése során egységes adatokat alkalmazzanak.

(11)

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) negyedik értékelő jelentése szerint a nitrogén-trifluorid (NF3) globális felmelegedési potenciálja (GWP) hozzávetőleg tizenhétezerszerese a szén-dioxidénak (CO2). Az NF3-at egyre nagyobb mértékben alkalmazzák a perfluor-karbonok (PFC-k) és a kén-hexafluorid (SF6) helyett az elektronikai iparban. Az Unió környezetvédelmi politikájának az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191. cikkének (2) bekezdésével összhangban az elővigyázatosság elvén kell alapulnia. Ez az alapelv az uniós kibocsátási szint megállapítása és – szükség esetén – az éghajlatváltozás mérséklését elősegítő intézkedések meghatározása érdekében megköveteli a nitrogén-trifluorid-kibocsátás nyomon követését.

(12)

Az üvegházhatást okozó gázok nemzeti jegyzékébe, valamint a nemzeti és az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékekbe jelenleg bejelentett adatok nem elegendőek ahhoz, hogy a tagállamok meghatározhassák a polgári légi közlekedésből nemzeti szinten származó és a 2003/87/EK irányelv által nem szabályozott CO2-kibocsátást. Az Uniónak a bejelentési kötelezettségek elfogadásakor nem szabad olyan terheket rónia a tagállamokra és a kis- és középvállalkozásokra (kkv-kra), amelyek az elérni kívánt célkitűzésekhez képest aránytalanok. A 2003/87/EK irányelv által nem szabályozott, repülésből származó CO2-kibocsátás mindössze elenyésző része az üvegházhatású gázok teljes kibocsátásának, és az ilyen kibocsátásra vonatkozó jelentéstételi rendszer létrehozása – a 2003/87/EK irányelv szerinti tágabb ágazatra vonatkozó meglévő követelményeket is tekintetbe véve – indokolatlanul nagy terheket jelentene. Ezért a 406/2009/EK határozat 3. cikkének és 7. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában az IPCC jelentése szerinti „1.A.3.A. Polgári légi közlekedés” forrásból származó CO2-kibocsátást nullával egyenértékűnek kell tekinteni.

(13)

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának nyomon követésére és bejelentésére vonatkozó rendelkezések hatékonyságának biztosítása érdekében helyénvaló elkerülni a tagállamok által jelenleg is viselt pénzügyi és igazgatási terhek további növelését.

(14)

Az üvegházhatású gázoknak a földhasználattal, a földhasználat-megváltoztatással és az erdőgazdálkodással (a továbbiakban: földhasználati ágazat) összefüggésben történő kibocsátása és eltávolítása beleszámít a Kiotói Jegyzőkönyvben foglalt uniós kibocsátáscsökkentési célkitűzésekbe, ugyanakkor nem képezi részét az éghajlatváltozásra és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó csomagban meghatározott, 2020-ig elérendő 20 %-os kibocsátáscsökkentési célkitűzésnek. A 406/2009/EK határozat 9. cikke előírja, hogy a Bizottság mérje fel, hogy a földhasználati ágazathoz kapcsolódó tevékenységekkel összefüggő kibocsátások és eltávolítások miként vonhatók be az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló uniós kötelezettségvállalásokba úgy, hogy a földhasználati ágazat hozzájárulásának környezeti integritása és tartóssága, valamint a vonatkozó kibocsátások és eltávolítások körültekintő ellenőrzése és elszámolása biztosított legyen. Ugyanezen cikk azt is előírja, hogy a Bizottság adott esetben nyújtson be jogalkotási javaslatot, amelynek 2013-ban vagy azt követően hatályba kell lépnie. A Bizottság 2012. március 12-én javaslatot nyújtott be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a földhasználati ágazatnak a kibocsátáscsökkentésre irányuló uniós kötelezettségvállalásokba való bevonására, amely az üvegházhatású gázoknak a földhasználatból, a földhasználat-megváltoztatásból és az erdőgazdálkodási tevékenységekből eredő kibocsátására és elnyelésére vonatkozó elszámolási szabályokról és az e tevékenységekhez kapcsolódó intézkedésekre vonatkozó információkról szóló, 2013. május 21-i 529/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (15) elfogadását eredményezte.

(15)

Az Uniónak és a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy – mindenekelőtt az Európa 2020 stratégia keretében és az abban meghatározott ütemezés szerint – a lehető legnaprakészebb információkat szolgáltassák a kibocsátásukról. Ennek a rendeletnek lehetővé kell tennie, hogy a becslések a statisztikai és egyéb információk – például adott esetben a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelési program és egyéb műholdas rendszerek által szolgáltatott adatok – felhasználásával, a lehető legrövidebb időn belül elkészüljenek.

(16)

Mivel a Bizottság bejelentette, hogy új nyomonkövetési és bejelentési követelményekre szándékozik javaslatot tenni a tengeri szállításból származó kibocsátások tekintetében, beleértve adott esetben e rendelet módosítását is, e rendelet nem sértheti az ilyen javaslatokat, és ezért helyénvaló, hogy e rendelet ne tartalmazzon a tengeri szállításból származó kibocsátások nyomon követésére és bejelentésére vonatkozó rendelkezéseket.

(17)

A 280/2004/EK határozat végrehajtása során szerzett tapasztalatok rámutattak arra, hogy a szakpolitikákkal és intézkedésekkel, valamint az előrejelzésekkel kapcsolatban szolgáltatott információkat átláthatóbbá, pontosabbá, koherensebbé, teljesebbé és összehasonlíthatóbbá kell tenni. A 406/2009/EK határozat előírja a tagállamok számára, hogy e határozat alapján fennálló kötelezettségeik teljesítése terén tervezett előrehaladásról készítsenek jelentést, amelynek ismertetnie kell a nemzeti szakpolitikákat és intézkedéseket, valamint a nemzeti előrejelzéseket. Az Európa 2020 stratégia olyan integrált gazdaságpolitikai menetrendet határozott meg, amely az Uniótól és a tagállamoktól még több erőfeszítést kíván az éghajlat-változási politikákra és intézkedéseikre, valamint azok kibocsátásra gyakorolt becsült hatásaira vonatkozó jelentések időben történő elkészítéséhez. Az uniós és a tagállami szintű rendszerek megteremtése a jelentéstételhez biztosított jobb iránymutatásokkal egyetemben jelentős mértékben hozzájárul ezen célkitűzések eléréséhez. A Bizottság számára is lehetővé kell tenni, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásáról előrejelzési becsléseket készítsen és alkalmazzon, hogy ezzel egyrészt biztosítsa az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának előrejelzésére vonatkozó nemzetközi és belső jelentéstétel követelményeinek való megfelelést, másrészt pedig értékelje az Unió nemzetközi és belső kötelezettségvállalásai és kötelezettségei teljesítése terén tett uniós előrehaladást.

(18)

A tagállamoknak jobb minőségű információkat kell rendelkezésre bocsátaniuk ahhoz, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén általuk elért eredmények és megvalósított intézkedések nyomon követhetők legyenek. Ezekre az információkra szükség van annak érdekében, hogy „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé” című, 2009. április 1-jei bizottsági fehér könyv szerint átfogó uniós alkalmazkodási stratégiát lehessen kidolgozni. Az alkalmazkodásra vonatkozó információkat tartalmazó jelentések lehetővé teszik majd a tagállamok számára a bevált gyakorlatok cseréjét, valamint az éghajlatváltozás kezelésével kapcsolatos igényeik és felkészültségi szintjük meghatározását.

(19)

Az Unió és a tagállamok az 1/CP.15. sz. határozat alapján vállalták, hogy jelentős mértékű pénzügyi támogatást biztosítanak a fejlődő országok számára az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és az éghajlatváltozás mérséklését elősegítő intézkedésekhez. Az 1/CP. 16. sz. határozat (40) bekezdése értelmében az UFCCC-ben részes valamennyi fejlett országnak részletesebb jelentéseket kell készítenie az e keretegyezményben részes fejlődő országoknak nyújtott pénzügyi, technológiai és kapacitásépítési támogatásról. A bővített jelentéstétel alapvetően fontos ahhoz, hogy elismerhetők legyenek azok a törekvések, amelyeket az Unió és a tagállamok tesznek kötelezettségeik teljesítése érdekében. Az 1/CP. 16. sz. határozat a nemzetközi technológiatranszfer elősegítése érdekében új technológiai mechanizmust is létrehozott. Ennek a rendeletnek gondoskodnia kell arról, hogy a rendelkezésre álló legjobb adatok alapján naprakész információk kerüljenek bejelentésre a fejlődő országok felé irányuló technológiatranszferrel kapcsolatos tevékenységekről.

(20)

A 2008/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) módosította a 2003/87/EK irányelvet a légi közlekedésnek az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerbe való felvétele céljából. A 2003/87/EK irányelv rendelkezéseket tartalmaz az árverés révén szerzett bevételek felhasználásával, az árverés révén szerzett bevételek tagállam általi felhasználására vonatkozó jelentéstétellel, valamint az említett irányelv 3d. cikke szerinti intézkedésekkel kapcsolatban. A 2009/29/EK irányelvvel módosított 2003/87/EK irányelv most már tartalmaz az árverés révén szerzett bevételek felhasználásával kapcsolatos rendelkezéseket is, továbbá kimondja, hogy e bevételek legalább 50 %-át a 2003/87/EK irányelv 10. cikkének (3) bekezdésében említett tevékenység vagy tevékenységek céljából kell felhasználni. A kibocsátási egységek 2003/87/EK irányelv szerinti elárverezéséből származó bevételek felhasználásának átláthatósága kulcsfontosságú szerepet tölt be az uniós kötelezettségvállalások megerősítésében.

(21)

Az Unió és tagállamai az UNFCCC alapján kötelesek arra, hogy – a Felek Konferenciája által jóváhagyott iránymutatások, módszerek és formátumok felhasználásával – dolgozzanak ki, tegyenek közzé és a Felek Konferenciája számára juttassanak el nemzeti közleményeket és kétéves jelentéseket, illetve tegyék ezeket rendszeres időközönként naprakésszé. Az 1/CP.16. sz. határozat előírja az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos célkitűzésekre, valamint a fejlődő országok számára nyújtott pénzügyi, technológiai és kapacitásépítési támogatásra vonatkozó jelentéstétel javítását.

(22)

A 406/2009/EK határozat a jelenlegi éves jelentéstételi ciklust éves kötelezettségvállalási ciklussá alakította, amely alapján a tagállamoknak az üvegházhatást okozó gázokra vonatkozó jegyzékeiket az UNFCCC alapján elvégzett jelenlegi nyilvántartás-felülvizsgálatnál rövidebb időn belül kell átfogóan felülvizsgálniuk annak érdekében, hogy a rugalmassági és korrekciós intézkedéseket szükség esetén minden egyes érintett év végén alkalmazni lehessen. A 406/2009/EK határozatnak való megfelelés hiteles, egységes, átlátható módon és megfelelő időben való értékelése céljából szükséges létrehozni egy olyan uniós szintű felülvizsgálati folyamatot, amely során ellenőriznék a tagállamok által az üvegházhatást okozó gázokkal kapcsolatban szolgáltatott adatokat.

(23)

Az üvegházhatást okozó gázok forrásonkénti kibocsátásának és nyelőnkénti eltávolításának bejelentésével összefüggésben az UNFCCC-eljárás keretében számos technikai részletet vitatnak meg, például a GWP-ket, a jelentéstételi kötelezettség alá tartozó, üvegházhatást okozó gázok körét és az Éghajlat-változási Kormányközi Testület által közzétett, az üvegházhatást okozó gázok nemzeti jegyzékének elkészítése során alkalmazandó módszertani útmutatásokat. Ezeknek a módszertani elemeknek az UNFCCC-eljárás keretében történő felülvizsgálata és az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó idősorok ezt követő újraszámításai megváltoztathatják a kibocsátás szintjét és tendenciáit. A Bizottságnak nyomon kell követnie ezeket a nemzetközi szintű fejleményeket, és szükség esetén e rendelet felülvizsgálatát javasolja az UNFCCC-eljárás keretében alkalmazott módszerekkel való koherenciáját célzó módosítása érdekében.

(24)

Az UNFCCC üvegházhatású gázokra vonatkozó jelenlegi jelentéstételi iránymutatásainak megfelelően a metánkibocsátás számítása és jelentése egy százéves időszakot felölelő GWP-n alapul. Tekintettel a metán magas GWP-jére és viszonylag rövid légköri élettartamára, a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, milyen hatással lenne a szakpolitikákra és az intézkedésekre egy húszéves időtávlat elfogadása a metánra vonatkozóan.

(25)

Figyelembe véve az Európai Parlamentnek a nem CO2 által okozott, éghajlatváltozással kapcsolatos emberi eredetű kibocsátásokra vonatkozó átfogó megközelítésről szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalását, továbbá, amint megállapodás jön létre az UNFCCC keretében azon iránymutatások alkalmazásáról, amelyeket az Éghajlat-változási Kormányközi Testület fogadott el és tett közzé a koromkibocsátás nyomon követésére és bejelentésére vonatkozóan, a Bizottságnak elemeznie kell ezeknek a szakpolitikákkal és intézkedésekkel kapcsolatos következményeit, és adott esetben módosítania kell e rendelet I. mellékletét.

(26)

Az üvegházhatású gázok kibocsátását a jelentésben szereplő minden idősoron belül ugyanazzal a módszerrel kell kiszámítani. A jelentések alapjául szolgáló tevékenységi adatokat és kibocsátási tényezőket koherens módon kell összegyűjteni és felhasználni, hogy a kibocsátási tendenciák változásai a jelentésekben ne a becslési módszerek vagy feltételezések módosításának eredményeiként jelenjenek meg. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának esetleges újraszámításait az elfogadott iránymutatások szerint kell elvégezni, és az újraszámításnak a jelentésekben szereplő idősorok koherenciájának, pontosságának és teljességének javítására, valamint részletesebb módszerek alkalmazására kell irányulniuk. Amennyiben a jelentés alapjául szolgáló tevékenységi adatok és kibocsátási tényezők összegyűjtésének módszere vagy módja megváltozik, a tagállamoknak a jelentésekben szereplő idősorok esetében újra kell számolniuk a jegyzékben szereplő adatokat és – különösen a legfontosabb kategóriák esetében – el kell dönteniük, hogy az elfogadott iránymutatásokban foglalt okok alapján szükség van-e az újraszámításokra. E rendeletben meg kell határozni, hogy az éves kibocsátási jogosultságok megállapítása céljából figyelembe kell-e venni az újraszámítások hatásait, és ha igen, milyen feltételek mellett.

(27)

A légi közlekedés a CO2 és más anyagok – például a nitrogén-oxidok – kibocsátása következtében, illetve egyéb mechanizmusok, így például a cirrus típusú felhők fokozott képződése miatt van hatással az éghajlatra. Mivel az e hatásokra vonatkozó tudományos ismeretek köre gyorsan bővül, e rendelet keretében rendszeres időközönként újra kell értékelni a légi közlekedés éghajlatra gyakorolt, nem CO2 okozta hatásait. Az e tekintetben alkalmazott modellezést rendszeresen hozzá kell igazítani a tudományos fejlődéshez. A Bizottság az ilyen hatások elemzése alapján mérlegelhetné az ezek kezelésére szolgáló, megfelelő szakpolitikai lehetőségeket.

(28)

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség célja, hogy támogassa a fenntartható fejlődést, valamint hozzájáruljon Európa környezeti állapotának jelentős mértékű, mérhető javulásához, mégpedig azáltal, hogy a döntéshozók, a közintézmények és a nyilvánosság számára aktuális, célzott, releváns és megbízható információkat nyújt. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek szükség esetén – különösen az uniós nyilvántartási rendszerek, szakpolitikák és intézkedések, valamint előrejelzések rendszereinek összefüggésében – segítenie kell a Bizottságot a nyomon követéssel és bejelentéssel kapcsolatos feladatok ellátásában azáltal, hogy évente elvégzi a tagállamok jegyzékeinek szakértői felülvizsgálatát, értékeli az uniós kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalások teljesítése terén tett előrehaladást, fenntartja az éghajlatváltozás okozta hatásokkal, az éghajlatváltozással szembeni sebezhetőséggel és az alkalmazkodási képességgel kapcsolatos Európai Éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás Platformot, továbbá megbízható módon tájékoztatja a nyilvánosságot az éghajlatváltozásról.

(29)

Az e rendelet szerinti adatszolgáltatási és információnyújtási követelmények az adatvédelemre és az üzleti titokra vonatkozó uniós szabályok hatálya alá tartoznak.

(30)

Az e rendelet értelmében gyűjtött információkat és adatokat fel lehet használni az éghajlatváltozással kapcsolatos jövőbeli uniós szakpolitikák kialakításához és értékeléséhez is.

(31)

A koherencia biztosítása érdekében a Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie az e rendeletben foglalt nyomonkövetési és bejelentési követelmények végrehajtását, valamint az UNFCCC és a Kiotói Jegyzőkönyv tekintetében kialakuló jövőbeli fejleményeket. Ezzel összefüggésben a Bizottságnak adott esetben jogalkotási javaslatot kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács számára.

(32)

E rendelet 5. cikke (4) bekezdésének, 7. cikke (7) és (8) bekezdésének, 8. cikke (2) bekezdésének, 12. cikke (3) bekezdésének, 17. cikke (4) bekezdésének, valamint 19. cikke (5) és (6) bekezdésének végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a hatásköröket – a 19. cikk (6) bekezdését ide nem értve – a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (17) megfelelően kell gyakorolni.

(33)

Annak érdekében, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának és az éghajlatváltozással foglalkozó szakpolitikák szempontjából releváns egyéb információknak a nyomon követése céljából összehangolt bejelentési követelményeket lehessen meghatározni, a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e rendelet I. és III. mellékletének az UNFCCC és a Kiotói Jegyzőkönyv keretében hozott határozatokkal összhangban történő módosítására, a GWP-ben és a nemzetközi szinten elfogadott nyilvántartási iránymutatásokban bekövetkezett változások figyelembevételére, az uniós nyilvántartási rendszerre vonatkozó érdemi követelmények meghatározására, valamint az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék létrehozására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(34)

Mivel az ezen rendeletben meghatározott célokat – nevezetesen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és bejelentésére, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nemzeti és uniós szintű bejelentésére szolgáló rendszer létrehozását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az a javasolt intézkedés terjedelme és hatása miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az említett célok eléréséhez szükséges mértéket,

a)

annak biztosítására, hogy az Unió és a tagállamok által az UNFCCC titkárságának küldött jelentések naprakészek, átláthatók, pontosak, koherensek, összehasonlíthatók és teljesek legyenek;

b)

az UNFCCC és a Kiotói Jegyzőkönyv, valamint az azok alapján elfogadott határozatok értelmében fennálló uniós és tagállami kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos információk bejelentésére és ellenőrzésére, továbbá az említett kötelezettségvállalások teljesítése terén tett előrehaladás értékelésére;

c)

az ózonréteget lebontó anyagokról szóló Montreali Jegyzőkönyv által nem szabályozott, üvegházhatást okozó gázok összes emberi eredetű, forrásonkénti kibocsátásainak és nyelőnkénti eltávolításának nyomon követésére és bejelentésére a tagállamokban;

d)

az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának és egyéb információknak a 406/2009/EK határozat 6. cikke szerinti nyomon követésére, bejelentésére, felülvizsgálatára és ellenőrzésére;

e)

kibocsátási egységeknek a 2003/87/EK irányelv 3d. cikkének (1) vagy (2) bekezdése, vagy 10. cikkének (1) bekezdése szerinti elárverezéséből származó bevételeknek az említett irányelv 3d. cikkének (4) bekezdése és 10. cikkének (3) bekezdése szerinti felhasználásának a bejelentésére;

f)

az éghajlatváltozás elkerülhetetlen következményeihez való költséghatékony alkalmazkodás érdekében tett tagállami intézkedések nyomon követésére és az azokról való jelentéstételre;

g)

a 406/2009/EK határozat alapján fennálló tagállami kötelezettségek teljesítése terén elért előrehaladás értékelésére.

a)

az Unió és a tagállamok dekarbonizációs fejlesztési stratégiáiról és azok bármely, az 1/CP.16. sz. határozat szerinti felülvizsgálatáról történő jelentéstételre;

b)

az UNFCCC 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján elkészített, az üvegházhatást okozó gázok nemzeti jegyzékeiben szereplő, e rendelet I. mellékletben felsorolt és a tagállamok területén kibocsátott üvegházhatást okozó gázok ágazatonkénti és forrásonkénti kibocsátására és nyelőnkénti eltávolítására;

c)

a 406/2009/EK határozat 2. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó, üvegházhatást okozó gázok kibocsátására;

d)

a polgári légi közlekedésből származó kibocsátás által az éghajlatra gyakorolt, nem CO2 okozta hatásokra;

e)

a Montreali Jegyzőkönyv által nem szabályozott, üvegházhatást okozó gázok emberi eredetű, forrásonkénti kibocsátására és nyelőnkénti eltávolítására vonatkozó uniós és tagállami előrejelzésekre, valamint a tagállamok vonatkozó szakpolitikáira és intézkedéseire;

f)

a fejlődő országok számára az UNFCCC szerinti követelményeknek megfelelően nyújtott összesített pénzügyi és technológiai támogatásra;

g)

a kibocsátási egységeknek a 2003/87/EK irányelv 3d. cikkének (1) és (2) bekezdése, valamint 10. cikkének (1) bekezdése szerinti elárverezéséből származó bevételeknek a felhasználására;

h)

az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló tagállami fellépésekre.

a)

az Unió és a tagállamok által az UNFCCC alapján az üvegházhatást okozó gázok emberi eredetű kibocsátásának korlátozására és csökkentésére tett kötelezettségvállalások teljesítése terén tett tényleges és tervezett – többek között az uniós intézkedések hatására elért – tagállami előrehaladás átlátható és pontos nyomon követéséhez;

b)

a 406/2009/EK határozat alapján az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a csökkentésére tett tagállami kötelezettségvállalások teljesítéséhez, valamint ahhoz, hogy valamennyi ágazatban sikerüljön tartós kibocsátáscsökkentést és fokozottabb nyelőnkénti eltávolítást megvalósítani, összhangban azzal az uniós célkitűzéssel, hogy – az Éghajlat-változási Kormányközi Testület szerint a fejlett országok mint csoport részéről szükséges kibocsátáscsökkentésekkel összefüggésben – az Unió a kibocsátását 2050-ig az 1990. évi szinthez képest költséghatékony módon 80–95 %-kal csökkenti.

a)

a 2003/87/EK irányelv szerinti tevékenységek és létesítmények vonatkozásában bejelentett adatokhoz és módszerekhez az üvegházhatást okozó gázok nemzeti jegyzékének elkészítése céljából és annak érdekében, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátások tekintetében biztosítsák az Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerébe bejelentett és az üvegházhatást okozó gázok nemzeti jegyzékében szereplő adatok közötti konzisztenciát;

b)

adott esetben az üvegházhatást okozó gázok nemzeti jegyzékének elkészítése céljából a 842/2006/EK rendelet 6. cikkének (4) bekezdése alapján a különböző ágazatokban a fluortartalmú gázokra vonatkozóan meglévő jelentéstételi rendszer révén összegyűjtött adatokhoz;

c)

adott esetben az üvegházhatást okozó gázok nemzeti jegyzékeinek elkészítése céljából a 166/2006/EK rendelet alapján a különböző létesítmények által bejelentett kibocsátáshoz, forrásadatokhoz és módszerekhez;

d)

az 1099/2008/EK rendelet alapján bejelentett adatokhoz.

a)

felhasználhassák a 842/2006/EK rendelet 6. cikkének (4) bekezdése alapján létrehozott jelentéstételi rendszereket annak érdekében, hogy az üvegházhatást okozó gázok nemzeti jegyzékeiben javítsák a fluortartalmú gázokra vonatkozó becsléseket;

b)

elvégezhessék a 7. cikk (1) bekezdésének l) és m) pontjában említett éves konzisztencia-ellenőrzést.

a)

minőségbiztosítási és minőség-ellenőrzési program, amely kiterjed a minőségre vonatkozó célkitűzések meghatározására és a jegyzék minőségbiztosítási és minőség-ellenőrzési tervének kidolgozására. A Bizottság segíti a tagállamokat a minőségbiztosítási és minőség-ellenőrzési programjaik végrehajtásában;

b)

eljárás, amelynek keretében az érintett tagállammal való konzultáció révén megállapítható, hogy a nemzeti jegyzékéből hiányoznak-e adatok;

c)

az üvegházhatást okozó gázok tagállami jegyzékeinek a 19. cikkben említett felülvizsgálatai.

a)

az e rendelet I. mellékletében felsorolt, valamint a 406/2009/EK határozat 2. cikkének (1) bekezdésében említett, üvegházhatást okozó gázok emberi eredetű kibocsátását az X–2. évet illetően, az UNFCCC jelentéstételi követelményeinek megfelelően. Az e rendelet I. mellékletében felsorolt, üvegházhatást okozó gázokra vonatkozó jelentéstétel sérelme nélkül a 406/2009/EK határozat 3. cikkének és 7. cikke (1) bekezdésének tekintetében az Éghajlat-változási Kormányközi Testület jelentése szerinti „1.A.3.A. Polgári légi közlekedés” forrásból származó CO2-kibocsátást nullával egyenértékűnek kell tekinteni;

b)

a szén-monoxid (CO), a kén-dioxid (SO2), valamint a nitrogén-oxidok (NOx) és az illékony szerves vegyületek kibocsátására vonatkozó – és a 2001/81/EK irányelv 7. cikke szerint, valamint a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló ENSZ-EGB-egyezmény értelmében már bejelentett adatokkal koherens – adatokat az X–2. évet illetően, az UNFCCC jelentéstételi követelményeinek megfelelően;

c)

a földhasználati ágazatból származó, üvegházhatást okozó gázok emberi eredetű, forrásonkénti kibocsátását és a CO2 nyelőnkénti eltávolítását az X–2. évet illetően, az UNFCCC jelentéstételi követelményeinek megfelelően;

d)

az 529/2013/EU határozat és a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti, földhasználati ágazati tevékenységből származó, üvegházhatást okozó gázok emberi eredetű, forrásonkénti kibocsátását és CO2 nyelőnkénti eltávolítását, – az 529/2013/EU határozat és a Kiotói Jegyzőkönyv 3. cikkének (3) és (4) bekezdésével, illetve az ezek alapján hozott határozatokkal összhangban – a földhasználati ágazati tevékenységből származó, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának és eltávolításának az elszámolására vonatkozó információkat 2008 vagy más alkalmazandó év és az X–2. év közötti éveket illetően. Azok a tagállamok, amelyek elszámolják a szántóföldi gazdálkodást, a legelőgazdálkodást, a rekultivációt vagy a vizes élőhelyek lecsapolását és elárasztással való helyreállítását, minden egyes fenti tevékenység vonatkozásában kiegészítő beszámolót készítenek az üvegházhatást okozó gázok forrásonkénti kibocsátásairól és nyelőnkénti eltávolításáról az 529/2013/EU határozat VI. mellékletében és a Kiotói jegyzőkönyv alapján hozott 13/CMP 1. sz. határozat mellékletben meghatározott vonatkozó bázisévet vagy időszakot illetően. Az e pont szerinti bejelentési kötelezettségeik teljesítése során, különösen az 529/2013/EU határozatban foglalt elszámolási kötelezettségeik kapcsán a kibocsátásokra és eltávolításokra vonatkozó információk benyújtásakor, a tagállamok az információkat a földhasználati ágazat tekintetében az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület által a bevált gyakorlatra vonatkozóan kialakított, alkalmazandó iránymutatás maradéktalan figyelembevételével nyújtják be;

e)

az a)–d) pontban említett információkban bekövetkező bármely változást a vonatkozó bázisév vagy időszak és az X–3. év közötti időszakban, a változások okainak feltüntetésével;

f)

a III. mellékletben foglalt mutatókra vonatkozó információkat az X–2. évre vonatkozóan;

g)

a kibocsátható mennyiségi egységek, eltávolítási egységek, kibocsátáscsökkentési egységek, igazolt kibocsátáscsökkentések, igazolt időszakos kibocsátáscsökkentések és igazolt tartós kibocsátáscsökkentések kiadásával, megszerzésével, birtoklásával, átruházásával, törlésével, visszavonásával és átvitelével kapcsolatban a nemzeti kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékükben szereplő információkat az X–1. évet illetően;

h)

a 406/2009/EK határozat 3. cikkének (4) és (5) bekezdése alapján létrejött átruházásokra vonatkozó információk összefoglalását az X–1. évet illetően;

i)

a 2002/358/EK határozat 2. cikke és a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti, mennyiségileg meghatározott kibocsátáskorlátozási és -csökkentési kötelezettségvállalásaik, illetve az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv alapján a jövőbeli kötelezettségvállalásaik teljesítése érdekében a Kiotói Jegyzőkönyv 6., 12. és 17. cikke értelmében igénybe vett együttes végrehajtás, tiszta fejlesztési mechanizmus és nemzetközi kibocsátáskereskedelem alkalmazására vonatkozó információkat, illetve bármely más – az UNFCCC Feleinek Konferenciája vagy az UNFCCC Feleinek a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló konferenciája által elfogadott egyéb jogi eszközben előírt – rugalmas rendszer alkalmazására vonatkozó információkat az X–2. évet illetően;

j)

a jegyzékben szereplő becslések javítása érdekében tett lépésekre vonatkozó információkat, különösen a jegyzék azon területeit illetően, amelyekben a szakértői felülvizsgálatot követően kiigazításokat kellett tenni, vagy amelyek vonatkozásában ajánlásokat fogalmaztak meg;

k)

a 2003/87/EK irányelv alapján a létesítmények és az üzemeltetők által bejelentett hitelesített kibocsátás tényleges vagy becsült eloszlását az üvegházhatást okozó gázok nemzeti jegyzékében szereplő forráskategóriák között, valamint amennyiben lehetséges, az ilyen hitelesített kibocsátásnak a bejelentett összes üvegházhatásúgáz-kibocsátáshoz viszonyított arányát ezekben a forráskategóriákban az X–2. évet illetően;

l)

adott esetben az üvegházhatást okozó gázok jegyzékében bejelentett kibocsátás konzisztencia-ellenőrzésének eredményeit az X–2. évet illetően a 2003/87/EK irányelv alapján bejelentett hitelesített kibocsátással együtt;

m)

adott esetben az üvegházhatást okozó gázok jegyzékének elkészítése céljából a kibocsátás becsléséhez felhasznált adatok konzisztencia-ellenőrzésének eredményeit az X–2. évet illetően az alábbiakkal együtt:

n)

a nemzeti nyilvántartási rendszerükben bekövetkező változások ismertetését;

o)

a nemzeti kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben bekövetkező változások ismertetését;

p)

a minőségbiztosítási és minőség-ellenőrzési terveikre, az általános bizonytalansági értékelésre és az általános teljességi értékelésre vonatkozó információkat, valamint amennyiben rendelkezésre állnak, az üvegházhatást okozó gázok nemzeti jegyzékéről készült jelentés azon más elemeit, amelyek szükségesek az üvegházhatást okozó gázok uniós jegyzékéről szóló jelentés elkészítéséhez.

a)

anyagokat vegyen fel az üvegházhatást okozó gázok e rendelet I. mellékletében szereplő listájába, illetve anyagokat töröljön a listáról, vagy kiegészítse, törölje vagy módosítsa az e rendelet III. mellékletében szereplő mutatókat az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv, illetve az azokból eredő vagy azokra épülő megállapodások szerinti szervek által elfogadott vonatkozó határozatoknak megfelelően;

b)

figyelembe vegye az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv, illetve az azokból eredő vagy az azokat felváltó megállapodások szerinti szervek által elfogadott vonatkozó határozatoknak megfelelően a GWP-kben és a nemzetközi szinten elfogadott nyilvántartási iránymutatásokban bekövetkezett változásokat.

a)

a szakpolitikákról és intézkedésekről vagy intézkedéscsomagokról történő jelentéstételre, valamint az üvegházhatást okozó gázok emberi eredetű, forrásonkénti kibocsátásaira és nyelőnkénti eltávolítására vonatkozó előrejelzésekről történő jelentéstételre szolgáló, a 12. cikk (1) bekezdése alapján létrehozott nemzeti nyilvántartási rendszerük leírása, ha azt még nem küldték meg, illetve – ha a rendszer leírását már megküldték – a rendszer módosításaival kapcsolatos információk;

b)

a 4. cikkben említett dekarbonizációs fejlesztési stratégiáikkal kapcsolatos frissítések, és az e stratégiák végrehajtása terén elért eredmények;

c)

a nemzeti szakpolitikákra és intézkedésekre vagy intézkedéscsomagokra, valamint az üvegházhatást okozó gázok forrásonkénti kibocsátásait korlátozó vagy csökkentő, illetve nyelőnkénti eltávolítását elősegítő uniós szakpolitikákra és intézkedésekre vagy intézkedéscsomagokra vonatkozó információk, az e rendelet I. mellékletében felsorolt gázok vagy gázcsoportok (HFC-k és PFC-k) szerinti elrendezésben és ágazatonkénti bontásban. Ezeknek az információknak hivatkozniuk kell az alkalmazandó és releváns nemzeti vagy uniós szakpolitikákra, és ki kell térniük az alábbiakra:

d)

a 406/2009/EK határozat 6. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett információk;

e)

az arra vonatkozó információk, hogy a tagállami fellépések milyen szerepet töltenek be a nemzeti szintű törekvésekben, valamint, hogy – a Kiotói Jegyzőkönyv vonatkozó rendelkezéseivel, valamint az az alapján elfogadott határozatokkal összhangban – az együttes végrehajtás, a tiszta fejlesztési mechanizmus és a nemzetközi kibocsátáskereskedelem tervezett igénybevétele milyen mértékben egészíti ki a nemzeti fellépéseket.

a)

adott esetben az intézkedések hatásait figyelmen kívül hagyó előrejelzések, az intézkedések hatásait figyelembe vevő előrejelzések, és amennyiben rendelkezésre állnak, a kiegészítő intézkedések hatásait figyelembe vevő előrejelzések;

b)

az üvegházhatást okozó gázokra vonatkozó összesített előrejelzést és az üvegházhatású gázoknak a 2003/87/EK irányelv és a 406/2009/EK határozat által szabályozott kibocsátási forrásokból származó várható kibocsátására vonatkozó külön becslések;

c)

a 13. cikk szerint megállapított szakpolitikák és intézkedések hatása. Amennyiben az előrejelzések nem tartalmaznak ilyen szakpolitikákat és intézkedéseket, úgy azt egyértelműen jelezni és indokolni kell;

d)

az előrejelzések céljából végzett érzékenységi elemzés eredményei;

e)

az értékelésekre és a (4) bekezdésben említett előrejelzéseket alátámasztó technikai jelentésekre való valamennyi hivatkozás.

a)

a 406/2009/EK határozat 6. cikkének (2) bekezdésében említett részletes indokolás;

b)

a tagállamok által a kibocsátási egységeknek a 2003/87/EK irányelv 10. cikkének (1) bekezdése szerinti árverezése révén szerzett bevételek X–1. év során történő felhasználására vonatkozó információk, amelyek magukban foglalják az említett irányelv 10. cikkének (3) bekezdésében meghatározott célok közül egyre vagy többre fordított bevételekre, vagy az e bevételek pénzügyi értékével megegyező összegre, valamint az említett cikk szerint hozott intézkedésekre vonatkozó információkat is;

c)

a tagállamok által a légi közlekedéssel kapcsolatos kibocsátási egységeknek a 2003/87/EK irányelv 3d. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti árverezése révén szerzett valamennyi bevétel tagállam által meghatározott felhasználására vonatkozó információk; ez az információszolgáltatás az említett irányelv 3d. cikkének (4) bekezdésével összhangban történik;

d)

a 406/2009/EK határozat 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett információk és arra vonatkozó információk, hogy a kibocsátási egységek megvásárlására vonatkozó politikáik hogyan segítik elő az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi megállapodás létrejöttét;

e)

a 2003/87/EK irányelv 11b. cikke (6) bekezdésének a 20MW termelőkapacitást meghaladó teljesítményű vízerőművi projekttevékenységek tekintetében való alkalmazására vonatkozó információk.

a)

a bejelentett információk átláthatóságának, pontosságának, koherenciájának, összehasonlíthatóságának és teljességének ellenőrzése;

b)

az olyan esetek azonosítása céljából végzett ellenőrzések, amelyekben a jegyzékben szereplő adatokat nem az UNFCCC útmutatásainak vagy az uniós szabályoknak megfelelően állították össze; valamint

c)

adott esetben – a tagállamokkal konzultálva – a szükséges technikai korrekciók kiszámítása.

a)

korábbi uniós vagy UNFCCC-felülvizsgálatok során született ajánlásokat nem hajtottak végre, illetve a tagállamok bizonyos kérdésekre nem adtak választ;

b)

valamely tagállam jegyzékében a fontosabb kategóriákkal kapcsolatban túlbecslés vagy alulbecslés történt;

a)

az UNFCCC 4. cikke és a Kiotói Jegyzőkönyv 3. cikke, továbbá az UNFCCC Feleinek Konferenciája, illetve az UNFCCC Feleinek – a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló – konferenciája által elfogadott határozatok alapján vállalt kötelezettségek. Ez az értékelés a 7., 8., 10. és a 13–17. cikkel összhangban bejelentett információkon alapul;

b)

a 406/2009/EK határozat 3. cikkében szereplő kötelezettségek. Ez az értékelés a 7., 8., 13. és 14. cikkel összhangban bejelentett információkon alapul.

a)

az üvegházhatást okozó gázok uniós jegyzékének és a jegyzékről szóló jelentésnek a 7. cikk (5) bekezdése szerinti összeállítása;

b)

az UNFCCC 12. cikke szerinti uniós nemzeti közlemény elkészítése és a 2/CP.17. sz. határozat vagy az UNFCCC szervei által e határozat elfogadását követően elfogadott határozatok szerinti uniós kétéves jelentés elkészítése;

c)

az UNFCCC és a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti felülvizsgálati és megfelelőségi eljárások az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv szerint alkalmazandó határozatokkal összhangban, valamint az e rendelet 19. cikkében említett, az üvegházhatást okozó gázok tagállami jegyzékeinek felülvizsgálatára vonatkozó uniós eljárás;

d)

az UNFCCC titkárságára benyújtott vagy benyújtandó jegyzékekben és a jegyzékekről szóló jelentésekben a Kiotói Jegyzőkönyv 5. cikkének (2) bekezdése szerint vagy az e rendelet 19. cikkében említett uniós felülvizsgálati eljárást követően elvégzett bármilyen kiigazítás, illetve változtatás;

e)

az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásáról megközelítőleges adatokat tartalmazó uniós jegyzék e rendelet 8. cikke szerinti összeállítása;

f)

a Kiotói Jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt kötelezettségvállalások teljesítésére szolgáló, a 13/CMP.1. sz. határozat (14) bekezdésében említett kiegészítő időszak letelte után a kibocsátható mennyiségi egységek, igazolt kibocsátáscsökkentések, igazolt időszakos kibocsátáscsökkentések, igazolt tartós kibocsátáscsökkentések, kibocsátáscsökkentési egységek és eltávolítási egységek visszavonásával kapcsolatos jelentések.

a)

az üvegházhatást okozó gázok uniós jegyzékének összeállítása és az üvegházhatást okozó gázok uniós jegyzékéről szóló jelentés elkészítése;

b)

az üvegházhatást okozó gázok uniós jegyzékének elkészítéséhez szükséges minőségbiztosítási és minőség-ellenőrzési eljárások elvégzése;

c)

becslések készítése az üvegházhatást okozó gázok nemzeti jegyzékeiben nem szereplő adatokra vonatkozóan;

d)

a felülvizsgálatok lefolytatása;

e)

az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásáról megközelítőleges adatokat tartalmazó uniós jegyzék összeállítása;

f)

a tagállamok által a szakpolitikákkal, az intézkedésekkel és az előrejelzésekkel kapcsolatban bejelentett információk összeállítása;

g)

a tagállamok által az előrejelzésekkel, a szakpolitikákkal és az intézkedésekkel kapcsolatban jelentett információkra vonatkozó minőségbiztosítási és minőség-ellenőrzési eljárások lefolytatása;

h)

a tagállamok által az előrejelzésekkel kapcsolatban nem jelentett adatokra vonatkozó becslések készítése;

i)

a Bizottság által az Európai Parlament és a Tanács részére készítendő éves jelentéshez szükséges adatok összeállítása;

j)

az e rendelet alapján összegyűjtött információk terjesztése, többek között az éghajlatváltozás mérséklését célzó tagállami szakpolitikákra és intézkedésekre vonatkozó adatbázis fenntartása és naprakésszé tétele, valamint az Európai Éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással foglalkozó Platform fenntartása és naprakésszé tétele.

18.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 165/41

(1)

Az elektronikus hírközlés, az elektronikus infrastruktúra és az elektronikus szolgáltatások mind közvetve, mind közvetlenül a gazdasági és a társadalmi fejlődés alapvető tényezői. Létfontosságú szerepet töltenek be a társadalom működésében, és önmagukban a villamos energiához vagy a vízellátáshoz hasonlóan mára mindent átható közüzemi szolgáltatássá váltak, és a villamos energia, a víz és más kritikus szolgáltatások közvetítésének létfontosságú elemeit alkotják. A hírközlő hálózatok a társadalmat és az innovációt szolgáló katalizátorként működnek, megsokszorozzák a technológia által gyakorolt hatást, alakítják a fogyasztói magatartást, az üzleti modelleket, az iparágakat, valamint az állampolgári és politikai részvételt. Működési zavaraik jelentős fizikai, társadalmi és gazdasági kárt okozhatnak, ami rámutat azoknak az intézkedéseknek a fontosságára, amelyek a kritikus szolgáltatások folyamatosságának biztosítása érdekében ellenálló képességük növelését célozzák. Az elektronikus hírközlés, az elektronikus infrastruktúra és az elektronikus szolgáltatások – különösen integritásukat, rendelkezésre állásukat és titkosságukat tekintve – egyre nagyobb kihívásokkal néznek szembe, amelyek többek között a hírközlési infrastruktúra egyedi alkotórészeihez, és az alkotórészeket szabályozó szoftver elemeihez, az általános infrastruktúrához és az infrastruktúrán keresztül nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódnak. Mindez egyre nagyobb aggodalommal tölti el társadalmunkat, nem utolsósorban azért, mert a rendszerek összetettsége, a működési zavarok, a rendszerhibák, a balesetek, az emberi hibák és a támadások olyan problémákat okozhatnak, amelyek az európai polgárok jóléte szempontjából kritikus jelentőségű szolgáltatásokat közvetítő elektronikus és fizikai infrastruktúrára is kihathatnak.

(2)

A fenyegetések jellege folyamatosan változik, a biztonságot érintő váratlan események pedig alááshatják a felhasználóknak a technológiába, a hálózatokba és a szolgáltatásokba vetett bizalmát, és ezáltal befolyásolhatják a fogyasztók azon lehetőségét, hogy teljes mértékben kiaknázzák a belső piacban és az információs és kommunikációs technológiák (IKT) széles körű alkalmazásában rejlő lehetőségeket.

(3)

Ennek megfelelően a politika formálói, a gazdasági élet szereplői és a felhasználók számára egyaránt fontos, hogy megbízható uniós adatok alapján rendszeres értékelés készüljön az uniós hálózat- és információbiztonság állapotáról, továbbá rendelkezésre álljon a jövőben bekövetkező fejlemények, kihívások és fenyegetések szisztematikus előrejelzése uniós és globális szinten egyaránt.

(4)

Az Európai Tanács 2003. december 13-i ülésén elfogadott 2004/97/EK, Euratom határozattal (3) a tagállamok képviselői úgy határoztak, hogy a Bizottság által előterjesztett javaslat alapján létrehozandó Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) székhelye Görögországban, egy, a görög kormány által kijelölendő városban lesz. Ezt a határozatot követően a görög kormány az ENISA székhelyeként a Kréta szigetén található Irákliót jelölte ki.

(5)

2005. április 1-jén megkötötték az Ügynökség és a fogadó tagállam közötti székhely-megállapodást (a továbbiakban: székhely-megállapodás).

(6)

Az Ügynökség fogadó tagállamának a lehető legkedvezőbb feltételeket kell biztosítania az Ügynökség zavartalan és hatékony működéséhez. Az Ügynökség feladatai megfelelő és hatékony végrehajtásához, a személyzet felvételéhez és megtartásához, valamint a hálózatépítési tevékenységek hatékonyságának fokozásához elengedhetetlen, hogy az Ügynökség székhelye megfelelő helyen legyen, ahol többek között rendelkezésre állnak megfelelő közlekedési csatlakozások és létesítmények az Ügynökség személyzetének tagjait kísérő házastársak és gyermekek részére. A szükséges szabályokat az Ügynökség igazgatóságának jóváhagyását követően az Ügynökség és a fogadó tagállam közötti megállapodásban kell rögzíteni.

(7)

Az Ügynökség működési hatékonyságának fokozása érdekében az Ügynökség irodát hozott létre Athénban, amelyet a fogadó tagállam beleegyezésével és támogatásával kell fenntartani, és ahol az Ügynökség operatív személyzetét kell elhelyezni. Az elsősorban az Ügynökség adminisztratív feladataival foglalkozó személyzet (beleértve az ügyvezető igazgatót), a pénzügyekkel, a kutatással és elemzéssel, az informatikai ügyekkel és a létesítménykezeléssel, az emberi erőforrásokkal, a képzésekkel, a kommunikációval és a közügyekkel foglalkozó személyzetet Iráklióban kell elhelyezni.

(8)

Az Ügynökségnek jogosult önállóan meghatározni saját szervezeti felépítését feladatai megfelelő és hatékony ellátásának biztosításához, tiszteletben tartva a székhelyről és az athéni irodáról e rendeletben rögzített rendelkezéseket. Különösen azon feladatok végrehajtása érdekében, amelyek olyan kulcsfontosságú érdekeltekkel folytatott interakcióval járnak, mint az uniós intézmények, az Ügynökségnek meg kell hoznia a szükséges gyakorlati intézkedéseket az ilyen műveletek hatékonyságának fokozására.

(9)

Az Európai Parlament és a Tanács 2004-ben azzal a céllal fogadta el az ENISA létrehozásáról szóló 460/2004/EK rendeletet (4), hogy hozzájáruljon az Unión belüli magas szintű és hatékony hálózat- és információbiztonság biztosításához, valamint – a polgárok, a fogyasztók, a vállalkozások és a közszervek érdekeit szem előtt tartva – a hálózat- és információbiztonság kultúrájának kialakításhoz. Az Európai Parlament és a Tanács 2008-ban az 1007/2008/EK rendelettel (5) az Ügynökség megbízatási idejét 2012 márciusáig meghosszabbította. Az 580/2011/EK rendelet (6)2013. szeptember 13-ig meghosszabbította az Ügynökség megbízatási idejét.

(10)

Az Ügynökséget a 460/2004/EK rendelettel korábban létrehozott ENISA jogutódjaként indokolt létrehozni. A tagállamoknak az Európai Tanács keretében ülésező képviselői által 2003. december 13-án elfogadott határozat értelmében az Ügynökség fogadó tagállamának a meglévő politikai egyezségek fenntartásával és továbbfejlesztésével biztosítania kell az Ügynökség zökkenőmentes és hatékony működését, beleértve az athéni irodát is, és elősegítve a magasan képzett személyzet felvételét és megtartását.

(11)

Az ENISA létrehozása óta a hálózat- és információbiztonságot érintő kihívások a technológia változásaihoz, a piaci fejleményekhez és a társadalmi-gazdasági folyamatokhoz igazodva folyamatos változást mutatnak, ami az elmúlt időszakban újabb gondolkodási folyamatot és vitákat indukált. A változó kihívásokra reagálva az Unió különböző dokumentumokban többször kiigazította a hálózat- és információbiztonsággal összefüggő szakpolitikai prioritásait. Ennek a rendeletnek a célja az Ügynökség megerősítése annak érdekében, hogy sikeresen járulhasson hozzá az uniós intézmények és a tagállamok azon erőfeszítéseihez, amelyekkel európai kapacitást kívánnak létrehozni a hálózat- és információbiztonság területén jelentkező kihívások kezelésére.

(12)

A belső piac összefüggésében az elektronikus hírközlés biztonságára és – általánosabban – a hálózat- és információbiztonságra irányuló intézkedések az uniós intézmények és a tagállamok részéről különböző műszaki és szervezési megoldásokat igényelnek. A vonatkozó követelmények heterogén alkalmazása csökkentheti a hatékonyságot, és akadályozhatja a belső piac működését. Ezért szükség van egy olyan uniós szintű szakértői központ létrehozására, amely a hálózat- és információbiztonság területén iránymutatással, tanácsadással és segítségnyújtással szolgál, és amelyre az uniós intézmények és a tagállamok támaszkodhatnak. Az Ügynökség ezeket az igényeket magas szintű szakértelem kialakítása és fenntartása útján elégítheti ki, illetőleg azáltal, hogy segíti az uniós intézményeket és a tagállamokat, valamint rajtuk keresztül az üzleti élet szereplőit a hálózat- és információbiztonság területén alkalmazandó jogi és szabályozási követelmények teljesítésében, valamint a hálózat- és információbiztonsági problémák megállapításában és orvoslásában, és ezzel végső soron hozzájárul a belső piac megfelelő működéséhez.

(13)

Az Ügynökségnek el kell látnia az elektronikus hírközlés területén az uniós jogi aktusok által számára kijelölt feladatokat, és ezen túlmenően – egyebek mellett szakértelmének rendelkezésre bocsátásával, tanácsadással és a bevált gyakorlatok cseréjének ösztönzésével, valamint szakpolitikai javaslatokkal – általában véve is hozzá kell járulnia az elektronikus hírközlés biztonságának, továbbá a magánélet és a személyes adatok védelmének javításához.

(14)

Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) (7) úgy rendelkezik, hogy a nyilvános hírközlő hálózatokat szolgáltató és a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások kötelesek megfelelő módon gondoskodni e hálózatok és szolgáltatások integritásának és biztonságának megőrzéséről, a nemzeti szabályozó hatóságok számára pedig előírja, hogy adott esetben tájékoztassák többek között az Ügynökséget a biztonság megsértésének és az integritás hiányának minden olyan esetéről, amely jelentős hatással volt a hálózatok működésére, illetve a szolgáltatások nyújtására, valamint, hogy a Bizottságnak és az Ügynökségnek évente összefoglaló jelentésben számoljanak be a beérkező bejelentésekről és a megtett intézkedésekről. A 2002/21/EK irányelv értelmében továbbá az Ügynökség köteles véleménynyilvánítás útján hozzájárulni az ilyen tárgyú műszaki és szervezési jellegű biztonsági intézkedések harmonizálásához.

(15)

Az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) (8) úgy rendelkezik, hogy a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások szolgáltatói kötelesek megfelelő műszaki és szervezeti intézkedéseket tenni szolgáltatásaik biztonságának biztosítása érdekében, továbbá előírja a közlések és az azokra vonatkozó forgalmi adatok titkosságának megőrzését is. A 2002/58/EK irányelv tájékoztatási és bejelentési kötelezettséget ír elő az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások számára a személyes adatokkal kapcsolatos jogsértésekre vonatkozóan. A 2002/58/EK irányelv továbbá arra kötelezi a Bizottságot, hogy a tájékoztatási és bejelentési kötelezettségek körülményeire és formájára, valamint az alkalmazandó eljárásokra vonatkozó műszaki végrehajtási intézkedések elfogadása előtt egyeztessen az Ügynökséggel. A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) értelmében a tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy az adatkezelők megfelelő technikai és szervezeti intézkedéseket alkalmazzanak a személyes adatoknak a véletlen vagy jogellenes megsemmisüléssel, a véletlen elvesztéssel, a megváltoztatással, a jogosulatlan nyilvánosságra hozatallal és a jogosulatlan hozzáféréssel szembeni védelme érdekében, különösen abban az esetben, ha az adatfeldolgozás az adatok hálózaton keresztüli továbbításával jár, továbbá ezen túlmenően a feldolgozás minden más jogellenes formájával szemben is.

(16)

A magánélet és a személyes adatok magasabb szintű védelme érdekében az Ügynökségnek hozzá kell járulnia a magas szintű hálózat- és információbiztonság megteremtéséhez, illetőleg az Unió polgárai, fogyasztói, vállalkozásai és közszektorbeli szervezetei javára részt kell vennie a hálózat- és információbiztonság kultúrájának kialakításában és előmozdításában, mindezzel pedig elő kell segítenie a belső piac megfelelő működését. Ennek elérése érdekében biztosítani kell az Ügynökség számára a szükséges költségvetési forrásokat.

(17)

Tekintettel a mára az európai gazdaság gerincét alkotó elektronikus hálózatok és hírközlés egyre növekvő fontosságára és a digitális gazdaság tényleges méretére, jelentősen meg kell növelni az Ügynökség számára elkülönített pénzügyi és emberi erőforrásokat, összhangban megnövekedett szerepével és feladataival, valamint azon kritikus pozíciójával, amelyet az európai digitális ökoszisztéma védelme terén tölt be.

(18)

Az Ügynökségnek referenciapontként kell működnie, és függetlensége, az általa nyújtott tanácsok és az általa terjesztett információk minősége, eljárásainak és működési módszereinek átláthatósága, valamint a feladatai ellátásában tanúsított gondossága révén bizalmat kell keltenie, és megbízhatóságot kell képviselnie. Az Ügynökségnek a nemzeti és az uniós szinten tett erőfeszítésekre kell támaszkodnia; ennek érdekében feladatait az uniós intézményekkel, szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel, valamint a tagállamokkal teljes együttműködésben kell ellátnia, és nyitottnak kell lennie az ágazattal és más érdekeltekkel való kapcsolatra. Az Ügynökségnek emellett a magánszektor visszajelzéseire és a vele folytatott együttműködésre is indokolt támaszkodnia, mivel az fontos szerepet játszik az elektronikus hírközlés, az elektronikus infrastruktúra és az elektronikus szolgáltatások biztonságának megteremtésében.

(19)

A feladatmeghatározásnak indokolt tükröznie, hogy az Ügynökségnek hogyan kell céljait elérnie, de egyben rugalmasságot is biztosítania kell működéséhez. Az Ügynökség feladatkörének ki kell terjednie az elektronikus hírközlés, az elektronikus infrastruktúra és az elektronikus szolgáltatások biztonságát és ellenálló képességét fenyegető veszélyforrások elemzéséhez szükséges információk és adatok gyűjtésére, valamint az uniós hálózat- és információbiztonság állapotának a tagállamokkal, a Bizottsággal és szükség esetén az érintett érdekeltekkel együttműködésben történő felmérésére. Az Ügynökségnek koordinációs feladatokat kell ellátnia, valamint gondoskodnia kell az uniós intézményekkel, szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel, valamint a tagállamokkal való együttműködésről, és javítania kell az európai érdekeltek közötti együttműködést; ennek érdekében indokolt bevonnia tevékenységébe a vonatkozó területen működő illetékes nemzeti és uniós szerveket és magas szintű magánszektorbeli szakembereket, különösen az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatóit és az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtóit, hálózati berendezések gyártóit és a szoftverek forgalmazóit, szem előtt tartva, hogy a hálózatok és az informatikai rendszerek hardver, szoftver és szolgáltatások kombinációiból épülnek fel. Az Ügynökségnek segítenie kell az uniós intézményeket és a tagállamokat a hardver- és a szoftvertermékekkel kapcsolatos biztonsági természetű problémák megoldása érdekében az iparral folytatott párbeszédükben, és ezáltal hozzá kell járulnia a hálózat- és információbiztonság területén megvalósuló együttműködéshez.

(20)

Az uniós intézmények, szervek, hivatalok, ügynökségek vagy a tagállamok által közzétett hálózat- és információbiztonsági stratégiákat be kell nyújtani az Ügynökséghez tájékoztatás céljából, és hogy elkerülhető legyen az erőfeszítések megkettőzése. Az Ügynökségnek elemeznie kell a stratégiákat, és elő kell mozdítania olyan formátumban történő közzétételüket, amely elősegíti az összehasonlíthatóságot. Az Ügynökségnek elektronikus formátumban hozzáférhetővé kell tennie a stratégiákat és elemzéseit a nyilvánosság számára.

(21)

Az Ügynökségnek tanáccsal, véleményezéssel és elemzések készítésével kell segítenie a Bizottságot a hálózat- és információbiztonságot – beleértve a kritikus információs infrastruktúrák védelmét és a támadásoknak való ellenállást – érintő szakpolitikák kidolgozásához kapcsolódó valamennyi uniós kérdésben. Az Ügynökségnek emellett adott esetben segítenie kell az uniós intézményeket, szerveket, hivatalokat és ügynökségeket, valamint adott esetben – kérésükre – a tagállamokat a hálózat- és információbiztonsági politika- és képességfejlesztő tevékenységükben.

(22)

Az Ügynökségnek teljes mértékben figyelembe kell vennie a folyamatban lévő – különösen a különböző uniós kutatási kezdeményezések keretében végzett – kutatási, fejlesztési és technológiaértékelési tevékenységeket a célból, hogy tanácsot adjon az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek, valamint adott esetben – kérésükre – a tagállamok számára a hálózat- és információbiztonság területét érintő kutatási igényekkel kapcsolatban.

(23)

Az Ügynökségnek segítenie kell az uniós intézményeket, szerveket, hivatalokat és ügynökségeket, valamint a tagállamokat a hálózat- és információbiztonság területét érintő problémák és váratlan események megelőzésével, észlelésével és kezelésével összefüggő határokon átívelő képesség és felkészültség kialakítására és fokozására irányuló erőfeszítéseikben. Ebben a vonatkozásban az Ügynökségnek elő kell segítenie a Bizottság és más uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek, valamint a tagállamok közötti együttműködést. E célból az Ügynökségnek támogatnia kell a tagállamokat azokban a folyamatos erőfeszítésekben, amelyek válaszadási képességeik javítására, továbbá váratlan biztonsági eseményekkel kapcsolatban európai – továbbá tagállami kérésre nemzeti – szintű gyakorlatok szervezésére és végrehajtására irányulnak.

(24)

A hálózat- és információbiztonság területén jelentkező kihívások jobb megértése érdekében célszerű, hogy az Ügynökség elemezze a meglévő és a kialakulóban lévő kockázatokat. Ebből a célból az Ügynökségnek a tagállamokkal és – az adott kérdés természetének megfelelően – a statisztikai szervekkel és másokkal együttműködve gyűjtenie kell a releváns információkat. Az Ügynökségnek emellett segítenie kell az uniós intézményeket, szerveket, hivatalokat és ügynökségeket, valamint a tagállamokat a hálózat- és információbiztonságra vonatkozó adatok gyűjtésére, elemzésére és terjesztésére irányuló tevékenységükben. Az elektronikus hírközlés, az elektronikus infrastruktúra és az elektronikus szolgáltatások biztonságát és ellenállóképességét fenyegető kockázatok elemzéséhez szükséges megfelelő statisztikai információk és adatok gyűjtésének a tagállamok által az uniós rendelkezéseknek és az uniós joggal összhangban álló tagállami rendelkezéseknek megfelelően szolgáltatott adatokra és azokra az ismeretekre kell épülnie, amelyekkel az Ügynökség az uniós intézmények IKT-infrastruktúráiról rendelkezik. Ezen információk alapján az Ügynökségnek tájékoztatást kell nyújtania az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek, valamint a tagállamok számára a hálózat- és információbiztonság aktuális helyzetéről és az ehhez kapcsolódó uniós tendenciákról.

(25)

Feladatai végrehajtása során az Ügynökségnek elő kell segítenie az Unió és a tagállamok közötti együttműködést az uniós hálózat- és információbiztonság állapota ismertségének javítása céljából.

(26)

Az Ügynökségnek elő kell segítenie a tagállamok illetékes független szabályozó hatóságai közötti együttműködést, és ennek keretében támogatnia kell az oktatási és a tudatosságnövelő programok területén a helyes gyakorlati megoldások és a standardok kialakítását, előmozdítását és cseréjét. Ezt a tevékenységet segíti a tagállamok közötti fokozott információcsere. Az Ügynökségnek fel kell hívnia az elektronikus hírközlés, az elektronikus infrastruktúra és az elektronikus szolgáltatások egyéni felhasználóinak figyelmét többek között azáltal, hogy segíti a tagállamokat a vonatkozó közérdekű tájékoztatás nyújtásában a hálózat- és információbiztonság területén, amennyiben az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben („egyetemes szolgáltatási irányelv”) (10) foglaltaknak megfelelően közérdekű tájékoztatási platform használatát választották, továbbá úgy, hogy segítséget nyújt az ilyen információk kidolgozásában, amelyeket mellékelni kell a nyilvános hírközlő hálózatok esetében alkalmazandó új eszközökkel való ellátás során. Az Ügynökségnek ugyancsak támogatnia kell az érdekeltek között uniós szinten folytatott együttműködést, és ennek érdekében elő kell mozdítania az információk egymás közötti megosztását, a tudatosságnövelő kezdeményezéseket, valamint az oktatási és a képzési programokat.

(27)

Az Ügynökségnek többek között segítenie kell az érintett uniós intézményeket, szerveket, hivatalokat és ügynökségeket, valamint a tagállamokat a végfelhasználók közoktatását szolgáló kampányokban, melyek célja a biztonságosabb egyéni online magatartásformák elősegítése, valamint a figyelem felhívása a virtuális térben potenciálisan jelenlévő veszélyekre – ideértve a kiberbűnözést, mint például az adathalászatot, botneteket, pénzügyi és banki csalásokat –, továbbá az alapvető hitelesítési és adatvédelmi tanácsadás ösztönzése.

(28)

Céljainak maradéktalan megvalósítása érdekében az Ügynökségnek célszerű munkakapcsolatot kialakítani a megfelelő szervekkel, köztük a számítástechnikai bűnözéssel (például Europol) és az adatvédelemmel foglalkozó szervekkel annak érdekében, hogy meg lehessen osztani egymás között a gyakorlati ismereteket, illetve a bevált gyakorlatokat, valamint, hogy az Ügynökség tanácsadást tudjon biztosítani a hálózat- és információbiztonságnak az említett szervek munkájára esetlegesen hatást gyakorló vonatkozásairól. Az Ügynökségnek törekednie kell arra, hogy szinergiák jöjjenek létre az ezen szervek által és az Ügynökség által a hálózat- és információbiztonság továbbfejlesztése érdekében végzett erőfeszítések között. A nemzeti és uniós bűnüldöző és adatvédelmi hatóságok képviselőinek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy képviseljék őket az Ügynökséghez tartozó érdekeltek állandó csoportjában. A bűnüldözési szervekkel a munkájukra esetlegesen hatást gyakorló hálózat- és információbiztonsági kérdésekre vonatkozóan folytatott együttműködés során az Ügynökségnek tiszteletben kell tartania a meglévő információs csatornákat és a létező hálózatokat.

(29)

A Bizottság a köz- és magánszféra közötti partnerség létrehozását kezdeményezte az ellenálló képesség területén, amely az elképzelések szerint egész Unióra kiterjedő rugalmas együttműködési platformként fogja szolgálni az IKT-infrastruktúra ellenálló képességének biztosítását, és amelynek keretében az Ügynökség előmozdíthatja az érdekeltek együttműködését a közpolitikai prioritások és a kihívások gazdasági és piaci vetületeinek megvitatásában, valamint az információs és kommunikációs technológiák ellenálló képességével kapcsolatos intézkedések előkészítésében.

(30)

A hálózat- és információbiztonság előmozdítása és az azzal kapcsolatos ismeretek elmélyítése érdekében az Ügynökségnek elő kell segítenie a tagállamok illetékes állami szervei közötti együttműködést, méghozzá a bevált gyakorlatok és a figyelemfelhívó kampányok kidolgozásának és cseréjének támogatása, valamint az e szervek által végzett tájékoztató tevékenységek megerősítése révén. Az Ügynökségnek támogatnia kell az érdekeltek, valamint az uniós intézmények közötti együttműködést is, részben az információmegosztás és a figyelemfelhívó tevékenységek ösztönzése révén.

(31)

Az uniós hálózat- és információbiztonság magas szintjének biztosítása érdekében az Ügynökségnek ösztönöznie kell az érintett szervezetek, például a számítógép-biztonsági és incidenskezelő csoportok (CSIRT) és a hálózatbiztonsági vészhelyzeteket elhárító csoportok (CERT) közötti önkéntes együttműködést, valamint az információk és a bevált gyakorlatok cseréjét.

(32)

A megfelelően működő CERT-ek uniós rendszerének az uniós hálózat- és információbiztonsági infrastruktúra sarokkövét kell alkotnia. Az Ügynökségnek támogatnia kell a tagállami CERT-eket és az uniós szintű CERT-et a CERT-ek hálózatának – amelybe beletartoznak az európai kormányzati CERT-ek tagjai is – működtetésében. Annak elősegítése érdekében, hogy minden egyes CERT kellően fejlett képességekkel rendelkezzen, és hogy ezek a képességek amennyire csak lehetséges, megegyezzenek a legfejlettebb CERT-ek képességeivel, az Ügynökség előmozdítja a CERT-ek szakmai értékelési rendszerének kialakítását és működtetését. Az Ügynökségnek továbbá elő kell mozdítania és támogatnia kell a megfelelő CERT-ek közötti együttműködést a legalább két CERT-et is érintő vagy potenciálisan érintő, az általuk kezelt vagy védett hálózatokat vagy infrastruktúrát érő váratlan események, támadások vagy fennakadások esetén.

(33)

A hatékony hálózat- és információbiztonsági politikáknak a köz- és a magánszektorban egyaránt kellően kidolgozott kockázatértékelési módszereken kell alapulniuk. A kockázatértékelési módszereket és eljárásokat különböző szinteken használják, és hatékony alkalmazásukat illetően nincs közös gyakorlat. A kockázatértékeléssel és az együttműködtethető kockázatkezelési megoldásokkal kapcsolatos bevált gyakorlatok ösztönzése és kialakítása a köz- és a magánszektorbeli szervezetekben fokozza az uniós hálózatok és informatikai rendszerek biztonságát. E célból az Ügynökségnek támogatnia kell a köz- és a magánszektorbeli érdekeltek uniós szintű együttműködését a kockázatkezelésre és az elektronikus termékek, rendszerek, hálózatok és szolgáltatások mérhető biztonságára vonatkozó európai és nemzetközi standardok kidolgozását és alkalmazását célzó erőfeszítések előmozdításán keresztül, amelyek a szoftverekkel együtt a hálózati és információs rendszerek alkotóelemei.

(34)

Amennyiben ez céljai és feladatköre szempontjából helyénvaló és hasznos, az Ügynökségnek tapasztalat- és általános információcserét kell folytatnia a hálózat- és információbiztonsággal foglalkozó uniós intézményekkel, szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel. Az Ügynökségnek hozzá kell járulnia a kutatási prioritások uniós szinten való azonosításához a hálózati rugalmasság, valamint a hálózat- és infomációbiztonság területén, illetve el kell juttatnia az érintett kutatóintézetekhez az ipar szükségleteire vonatkozó ismereteket.

(35)

Az Ügynökségnek ösztönöznie kell a tagállamokat és a szolgáltatókat általános biztonsági előírásaik javítására, hogy ezáltal minden internetfelhasználó megtegye a saját személyes informatikai biztonságához szükséges lépéseket.

(36)

A hálózat- és információbiztonsági problémák globális jellegűek. Szorosabb nemzetközi együttműködés szükséges a biztonsági standardok (többek között a közös viselkedési normák és magatartási kódexek meghatározása) és a válaszlépések tekintetében a gyorsabb nemzetközi együttműködést elősegítő információcsere, valamint a hálózat- és információbiztonsági kérdéseket érintő közös globális megközelítésmód továbbfejlesztése érdekében. Az Ügynökségnek e célból támogatnia kell a további uniós részvételt és a harmadik országokkal és a nemzetközi szervezetekkel folytatott együttműködést, biztosítva adott esetben a szükséges szakértelmet és elemzést az érintett uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek számára.

(37)

Az Ügynökségnek egyrészről a szubszidiaritás elvével összhangban kell működnie, azaz megfelelő mértékű koordinációt kell biztosítania a tagállamok között a hálózat- és információbiztonságot érintő kérdésekben és a nemzeti politikák eredményességének javításában, ezáltal hozzáadott értéket képezve, továbbá az arányosság elvével összhangban kell működnie, azaz nem lépheti túl az e rendeletben meghatározott célok eléréséhez szükséges mértéket. Kívánatos, hogy az Ügynökség feladatainak ellátása erősítse meg, de ne érintse az elektronikus hírközlő hálózatokra és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra irányadó irányelvek szerinti nemzeti szabályozó hatóságok, az 1211/2009/EK rendelettel (11) létrehozott Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete (Body of European Regulators for Electronic Communications – BEREC), a 2002/21/EK irányelv szerinti Hírközlési Bizottság, a 98/34/EK irányelv (12) szerinti európai szabványügyi testületek, nemzeti szabványügyi testületek és állandó bizottság, valamint a 95/46/EK irányelv szerinti független tagállami felügyelő hatóságok hatásköreit, ne zárja ki eleve a felsorolt szervek hatásköreinek gyakorlását és feladatainak ellátását, ne akadályozza azt, és ne legyen azzal átfedésben.

(38)

Végre kell hajtani bizonyos elveket az Ügynökség irányítása vonatkozásában az EU decentralizált ügynökségeivel foglalkozó intézményközi munkacsoport által 2012 júliusában elfogadott együttes nyilatkozat és közös megközelítés teljesítése érdekében, amely együttes nyilatkozat és közös megközelítés célja az ügynökségek tevékenységeinek gördülékennyé tétele és teljesítményük javítása.

(39)

Az együttes nyilatkozatot és a közös megközelítést adott esetben az Ügynökség munkaprogramjának, az Ügynökség értékeléseinek és az Ügynökség jelentéstételi és adminisztratív gyakorlatának is tükröznie kell.

(40)

Az Ügynökség megfelelő működése érdekében a Bizottság és a tagállamok biztosítják, hogy az igazgatóság tagjainak kinevezendő személyek megfelelő szakértelemmel rendelkeznek. Az igazgatóság munkájának folytonosságát biztosítandó, a Bizottságnak és a tagállamoknak erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy képviselőik ne cserélődjenek túl gyakran az igazgatóságban.

(41)

Fontos, hogy az Ügynökség megalapozza és fenntartsa pártatlanságát, integritását és magas szakmai színvonalát. Ennek megfelelően az igazgatóságnak átfogó szabályokat kell elfogadnia az Ügynökség egészére vonatkozóan az összeférhetetlenségek megelőzésére és kezelésére.

(42)

Tekintettel az Ügynökség egyedi körülményeire és az előtte álló nehéz kihívásokra, a nagyobb hatékonyság és eredményesség érdekében az Ügynökség szervezeti felépítését egyszerűbbé kell tenni és meg kell erősíteni. Ehhez többek között létre kell hozni egy végrehajtó testületet annak lehetővé tétele érdekében, hogy az igazgatóság a stratégiai jelentőségű ügyekre összpontosíthasson.

(43)

Az igazgatóságnak az Unió általános költségvetésére alkalmazandó 966/2012/EU, Euratom rendelet (költségvetési rendelet) (13) előírásainak megfelelően ki kell neveznie egy számvitelért felelős tisztviselőt.

(44)

Az Ügynökség munkája eredményességének biztosítása érdekében kívánatos, hogy a tagállamok és a Bizottság képviselettel rendelkezzék az Ügynökség tevékenységének általános irányát megszabó és az Ügynökség számára kijelölt feladatoknak e rendelettel összhangban történő ellátását biztosító igazgatóságban. Az igazgatóságot fel kell ruházni mindazokkal a hatáskörökkel, amelyek a költségvetés meghatározásához és végrehajtásának ellenőrzéséhez, a vonatkozó pénzügyi szabályzat elfogadásához, az Ügynökség átlátható határozathozatali eljárásainak kialakításához, az Ügynökség munkaprogramjának elfogadásához, saját eljárási szabályzatának és az Ügynökség belső működési szabályzatának elfogadásához, az ügyvezető igazgató kinevezéséhez, az Európai Parlament véleményének kézhezvételét követően az ügyvezető igazgató hivatali idejének meghosszabbításához való döntéshez és az ügyvezető igazgató felmentéséhez szükségesek. Az igazgatóságnak az adminisztratív és költségvetési kérdésekkel kapcsolatos feladatai elvégzésében való közreműködés céljából végrehajtó testületet kell létrehoznia.

(45)

Az Ügynökség zavartalan működése azt kívánja, hogy az ügyvezető igazgató kinevezése érdemei, igazolt igazgatási és vezetői készségei, valamint a hálózat- és információbiztonság területén szerzett szakmai hozzáértése és tapasztalatai alapján történjék, és hogy az ügyvezető igazgató feladatait az Ügynökség belső működésének szervezését illetően teljes mértékben független módon végezze. Ebből a célból az ügyvezető igazgatónak – a Bizottsággal folytatott előzetes konzultációt követően – javaslatot kell tennie az Ügynökség munkaprogramjára, és meg kell tennie mindazokat a lépéseket, amelyek az Ügynökség munkaprogramja helyes végrehajtásának biztosításához szükségesek. Az ügyvezető igazgatónak továbbá el kell készítenie az igazgatóságnak benyújtandó éves jelentést, össze kell állítania az Ügynökség bevételeire és kiadásaira vonatkozó kimutatás tervezetét, és végre kell hajtania a költségvetést.

(46)

Az ügyvezető igazgató részére lehetőséget kell biztosítani arra, hogy egyes konkrét – így különösen tudományos, műszaki, jogi vagy társadalmi-gazdasági – kérdésekben eseti munkacsoportokat hozzon létre. Az eseti munkacsoportok létrehozása során az ügyvezető igazgatónak azt a megfelelő külső szakértelmet kell felkutatnia és mozgósítania, amelynek révén az Ügynökség hozzájuthat az információs társadalom fejlődésével felmerülő biztonsági jellegű kihívásokról rendelkezésre álló legfrissebb információkhoz. Az ügyvezető igazgatónak biztosítania kell, hogy az eseti munkacsoportok tagjainak kiválasztása a lehető legmagasabb szintű szakértelem alapján, a csoport feladatkörének sajátosságaihoz igazodva a tagállami közigazgatási szervek, az uniós intézmények és a magánszektor – beleértve az ipart, a felhasználókat és a hálózat- és információbiztonság területén működő tudományos szakembereket – közötti reprezentatív egyensúly kellő figyelembevételével történjék. Adott esetben az ügyvezető igazgató a munkacsoport munkájában való részvételre eseti alapon egy-egy, az adott szakterületen elismert szakértőnek számító személyt is felkérhet. E részvétel költségeit az Ügynökségnek saját belső szabályzata szerint, és a költségvetési rendelet értelmében elfogadott pénzügyi szabályzatokkal összhangban kell fedeznie.

(47)

A magánszektorral, a fogyasztói szervezetekkel és más érdekeltekkel való rendszeres párbeszéd biztosítása céljából az Ügynökségen belül tanácsadó szervként indokolt létrehozni az érdekeltek állandó csoportját. Az ügyvezető igazgató javaslata alapján az igazgatóság által felállított érdekeltek állandó csoportja feladatául azt kell meghatározni, hogy az érdekeltek számára fontos kérdésekre összpontosítson, és ezekre a kérdésekre ráirányítsa az Ügynökség figyelmét. Az ügyvezető igazgatónak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az ülések napirendjéhez igazodva az alkalmasnak ítélt körben meghívja az Európai Parlament és más illetékes szervek képviselőit a csoport üléseire.

(48)

Mivel az érdekeltek állandó csoportjában az érdekelteket kellő számban képviselik, és mivel ezzel a csoporttal konzultálni kell, különösen a munkaprogram tervezetével kapcsolatban, nem szükséges a továbbiakban az érdekeltek igazgatóságban való képviseletéről rendelkezni.

(49)

A dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (14) meghatározottak értelmében az Ügynökségnek alkalmaznia kell a vonatkozó uniós rendelkezéseket. Az Ügynökség által a belső működésével kapcsolatos célok elérése érdekében, valamint a feladatai elvégzése során felhasznált adatokra a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) előírásai vonatkoznak.

(50)

Az Ügynökségnek igazodnia kell különösen az uniós intézményekre alkalmazandó rendelkezésekhez, valamint a minősített dokumentumok kezelésére vonatkozó nemzeti jogszabályokhoz.

(51)

Teljes mértékű autonómiájának és függetlenségének biztosítása érdekében, valamint, hogy további és új feladatait – többek között váratlan, sürgős feladatokat – is teljesíteni tudja, az Ügynökség számára olyan elégséges és önálló költségvetést szükséges biztosítani, amelynek bevételei elsősorban az Unió és az Ügynökség munkájában részt vevő harmadik országok hozzájárulásából származnak. Az Ügynökség személyzetének többségét közvetlenül be kell vonni az Ügynökség megbízatásának operatív végrehajtásába. Lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az Ügynökség fogadó tagállama vagy bármely más tagállam az Ügynökség bevételeihez önkéntes alapon hozzájáruljon. Az Európai Unió általános költségvetését terhelő támogatások vonatkozásában továbbra is az uniós költségvetési eljárást kell alkalmazni. Ezenkívül az átláthatóság és az elszámoltathatóság növelése érdekében a Számvevőszéknek ellenőriznie kell az Ügynökség elszámolásait.

(52)

Tekintettel a fenyegetések jellegének folyamatos változására és a hálózat- és információbiztonsággal kapcsolatos uniós politika fejlődésére, továbbá a többéves pénzügyi kerethez való igazodás érdekében az Ügynökség megbízatásának időtartamát az időtartam meghosszabbításának lehetősége mellett hét évre kell korlátozni.

(53)

Az Ügynökség működését független értékelésnek kell alávetni. Az Ügynökséget értékelni kell a kitűzött célok teljesítésének eredményessége, a munkamódszerek hatékonysága és az elvégzett tevékenységek relevanciája szempontjából annak megállapítása céljából, hogy a kitűzött célok továbbra is érvényesek-e, és ennek alapján meg kell határozni, hogy megbízatásának időtartamát célszerű-e ismét meghosszabbítani, és ha igen, milyen időtartamra.

(54)

Amennyiben az Ügynökség megbízatása időtartamának vége felé a Bizottság nem tesz javaslatot a megbízatás meghosszabbítására, az Ügynökségnek és a Bizottságnak meg kell tennie a szükséges lépéseket a személyzeti szerződések és költségvetési kérdések tekintetében.

(55)

Mivel e rendelet célkitűzését, nevezetesen az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökségnek a magas szintű hálózat- és információbiztonsághoz való hozzájárulás, és az ezzel kapcsolatos tudatosság növelése, az Unió polgárai, fogyasztói, vállalkozásai és közszektorbeli szervezetei javára hálózat- és információbiztonsági kultúra kialakítása és a társadalomban való előmozdítása érdekében való létrehozását – hozzájárulva ezáltal a belső piac megteremtéséhez és megfelelő működéséhez –, tagállami szinten nem lehet kielégítően megvalósítani, és az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.

(56)

A 460/2004/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni.

(57)

A 45/2001/EK rendelet 28. cikke (2) bekezdésével összhangban egyeztetésre került sor az európai adatvédelmi biztossal, aki 2010. december 20-án elfogadta véleményét (16),

a)

támogatja az uniós politika és jog fejlesztését azáltal, hogy:

b)

támogatja a képességek fejlesztését azáltal, hogy:

c)

támogatja az illetékes állami szervek önkéntes együttműködését, illetve az érdekeltek, köztük az Unióban működő egyetemek és kutatóközpontok közötti együttműködést, valamint a figyelemfelkeltő tevékenységeket többek között azáltal, hogy:

d)

támogatja a kutatást és fejlesztést, továbbá a szabványosítást azáltal, hogy:

e)

együttműködik az uniós intézményekkel, szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel, köztük a kiberbűnözés elleni fellépéssel és a magánélet, illetve a személyes adatok védelmével foglalkozókkal is a közös érdekű ügyekkel kapcsolatos problémák kezelése érdekében többek között azáltal, hogy:

f)

a hálózat- és információbiztonsággal kapcsolatos kérdésekre vonatkozó nemzetközi együttműködés elősegítése érdekében hozzájárul a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel folytatandó együttműködésre irányuló uniós erőfeszítésekhez többek között azáltal, hogy:

a)

az igazgatóság;

b)

az ügyvezető igazgató és a személyi állomány; valamint

c)

az érdekeltek állandó csoportja.

a)

az Ügynökség napi szintű igazgatására;

b)

az igazgatóság által elfogadott határozatok végrehajtására;

c)

az igazgatósággal való konzultációt követően az éves munkaprogram és a többéves munkaprogram elkészítésére és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően az igazgatósághoz való benyújtására;

d)

az éves munkaprogram és a többéves munkaprogram végrehajtására, valamint arra, hogy végrehajtásukról beszámoljon az igazgatóságnak;

e)

az Ügynökség tevékenységeiről szóló éves jelentés elkészítésére és az igazgatósághoz jóváhagyás céljából való benyújtására;

f)

az utólagos értékelések következtetésein alapuló cselekvési terv elkészítésére és a Bizottság számára kétévente az eredményekről való beszámolásra;

g)

az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére a csalást, a korrupciót és más jogellenes tevékenységeket megelőző intézkedések alkalmazásával, hatékony ellenőrzésekkel és – ha szabálytalanságok feltárására kerül sor – a helytelenül kifizetett összegek visszatéríttetésével, valamint szükség esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási vagy pénzügyi szankciókkal;

h)

az Ügynökség csalás elleni stratégiájának elkészítésére és az igazgatósághoz jóváhagyás céljából történő benyújtására;

i)

annak biztosítására, hogy az Ügynökség – különösen az általa nyújtott szolgáltatások megfelelőségét illetően – a szolgáltatásait igénybe vevők igényeinek megfelelően végezze tevékenységét;

j)

kapcsolat kialakítására és fenntartására az uniós intézményekkel, szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel;

k)

kapcsolat kialakítására és fenntartására az üzleti élet szereplőivel és a fogyasztói szervezetekkel, az érdekeltekkel folytatott rendszeres párbeszéd biztosítása érdekében;

l)

az e rendeletben az ügyvezető igazgatóra vonatkozóan előírt további feladatokra.

a)

az Európai Parlament;

b)

a Tanács;

c)

a Bizottság;

d)

bármely tagállam bármely kijelölt illetékes hatósága, mint például a 2002/21/EK irányelv 2. cikke szerinti nemzeti szabályozó hatóság.

18.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 165/59

(1)

A gazdasági partnerségi megállapodásokról (a továbbiakban: a megállapodások) folytatott tárgyalások:

(2)

A megállapodásokról folytatott tárgyalások Antigua és Barbuda, a Bahamai Közösség, Barbados, Belize, a Botswanai Köztársaság, a Burundi Köztársaság, a Comore-szigeteki Unió, a Dominikai Közösség, a Dominikai Köztársaság, az Elefántcsontparti Köztársaság, a Fidzsi Köztársaság, a Ghánai Köztársaság, Grenada, a Guyanai Szövetkezeti Köztársaság, a Haiti Köztársaság, Jamaica, a Kameruni Köztársaság, a Kenyai Köztársaság, a Lesothói Királyság, a Madagaszkári Köztársaság, a Mauritiusi Köztársaság, a Mozambiki Köztársaság, a Namíbiai Köztársaság, a Pápua Új-guineai Független Állam, a Ruandai Köztársaság, a Saint Kitts és Nevis Államszövetség, Saint Lucia, Saint Vincent és Grenadine-szigetek, a Seychelle Köztársaság, a Suriname Köztársaság, a Szváziföldi Királyság, a Tanzániai Egyesült Köztársaság, a Trinidad és Tobago Köztársaság, az Ugandai Köztársaság, a Zambiai Köztársaság és a Zimbabwei Köztársaság általi lezárása lehetővé tette a gazdasági partnerségi megállapodásokat létrehozó vagy azok létrehozásához vezető megállapodásokban meghatározott, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-államok) csoportjának egyes tagjaiból származó termékekre vonatkozó szabályozások alkalmazásáról szóló, 2007. december 20-i 1528/2007/EK tanácsi rendelet (2) I. mellékletébe való felvételüket.

(3)

A Botswanai Köztársaság, a Burundi Köztársaság, a Comore-szigeteki Unió, az Elefántcsontparti Köztársaság, a Fidzsi Köztársaság, a Ghánai Köztársaság, a Haiti Köztársaság, a Kameruni Köztársaság, a Kenyai Köztársaság, a Lesothói Királyság, a Mozambiki Köztársaság, a Namíbiai Köztársaság, a Ruandai Köztársaság, a Szváziföldi Királyság, a Tanzániai Egyesült Köztársaság, az Ugandai Köztársaság és a Zambiai Köztársaság nem tette meg a vonatkozó megállapodások megerősítéséhez szükséges lépéseket.

(4)

Ennek következtében, az 1528/2007/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének és különösen annak b) pontjának megfelelően, a rendelet I. mellékletét az említett országok abból való törlésével módosítani kell.

(5)

Annak érdekében, hogy amint megtették a vonatkozó megállapodások megerősítéséhez szükséges lépéseket, az említett országokat már azok hatálybalépése előtt késlekedés nélkül ismét fel lehessen venni az 1528/2007/EK rendelet I. mellékletébe, a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az e rendelettel az 1528/2007/EK rendelet I. mellékletéből törölt országok ismételt felvételére vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus előkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról,

1.

A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:

„2a. cikk

Felhatalmazás

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 2b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el arra vonatkozóan, hogy az AKCS-államok csoportja azon régióinak és államainak ismételt felvételével módosítsa e rendelet I. mellékletét, amelyeket az 527/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) alapján töröltek az említett mellékletből, és amelyek a törlést követően megtették a vonatkozó megállapodásaik megerősítéséhez szükséges lépéseket.

2b. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2)   A Bizottság 2a. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2013. június 21-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 2a. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)   A 2a. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

2.

Az I. melléklet helyébe e rendelet mellékletének szövege lép.

18.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 165/62

(1)

A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 2008. április 23-i 450/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Modernizált Vámkódex) (3) célja, hogy felváltsa a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendeletet (4). A 450/2008/EK rendelet 2008. június 24-én lépett hatályba, alkalmazását azonban a 188. cikkének (2) bekezdése értelmében csak akkor kell megkezdeni, amikor végrehajtási rendelkezései alkalmazandóvá válnak, de legkésőbb 2013. június 24-én.

(2)

A Bizottság 2012. február 20-án az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló rendeletjavaslatot nyújtott be az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz a 450/2008/EK rendelet átdolgozásának formájában, azzal a céllal, hogy a rendeletet annak végső alkalmazási határidejét, 2012. június 24-ét megelőzően felváltsák. A rendes jogalkotási eljárást azonban nem lehet időben befejezni ahhoz, hogy a javasolt rendelet elfogadása és hatályba lépése e dátum előtt megtörténjen. A jogalkotási intézkedés hiányában ezért a 450/2008/EK rendelet 2013. június 24-én alkalmazandóvá válik, a 2913/92/EGK rendelet pedig hatályát veszti. Ez attól a dátumtól kezdve jogbizonytalanságot teremtene az alkalmazandó vámjogszabályok tekintetében, és a javasolt rendelet elfogadásáig akadályozná az átfogó és következetes uniós vámjogi keret fenntartását.

(3)

Az uniós vámjogszabályokkal kapcsolatos ilyen jellegű súlyos problémák elkerülése, valamint az Európai Parlament és a Tanács számára az Uniós Vámkódex átdolgozása elfogadási folyamatának befejezéséhez elegendő idő biztosítása érdekében el kell halasztani a 450/2008/EK rendeletnek az annak 188. cikke (2) bekezdése második albekezdésében meghatározott végső alkalmazási időpontját. Az e célból megfelelőnek tartott új alkalmazási időpont 2013. november 1.

(4)

Az ügy sürgősségére tekintettel a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló, az Európai Unióról szóló szerződéshez, az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolt 1. jegyzőkönyv 4. cikkében említett nyolchetes időszak alól mentességet kell biztosítani.

(5)

A 450/2008/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

18.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 165/63

(1)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 169. cikkének (1) bekezdése és 169. cikke (2) bekezdésének a) pontja előírja, hogy az Uniónak az EUMSZ 114. cikke alapján elfogadott intézkedésekkel hozzá kell járulnia a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 38. cikke előírja, hogy az Unió politikáiban biztosítani kell a fogyasztók védelmének magas szintjét.

(2)

Az EUMSZ 26. cikkének (2) bekezdése értelmében a belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben biztosított az áruk és szolgáltatások szabad mozgása. A belső piacnak az áruk és szolgáltatások tekintetében a jobb minőség, a nagyobb választék, az elfogadható árak és a szigorú biztonsági előírások révén hozzáadott értéket kell biztosítania a fogyasztók számára, ezáltal előmozdítva a fogyasztóvédelem magas szintjét.

(3)

A belső piac széttagoltsága káros az Unió versenyképességére, a növekedésre és az Unión belüli munkahelyteremtésre. A belső piac megvalósítása szempontjából elengedhetetlen a megfelelő működését gátló közvetlen és közvetett akadályok elhárítása és a polgárok bizalmának növelése.

(4)

Az adásvételi vagy szolgáltatási szerződésekkel kapcsolatban felmerülő belföldi vagy határokon átnyúló jogviták rendezésének egyszerű, hatékony, gyors és megfizethető módjaihoz való hozzáférés biztosítása a fogyasztók javát szolgálja, ezért várhatóan növeli a piac iránti bizalmukat. E hozzáférést az online és a hagyományos ügyletek esetében egyaránt biztosítani kell, különösen, ha a fogyasztók a határokon túlról vásárolnak.

(5)

Az alternatív vitarendezés a kereskedők és fogyasztók közötti jogviták egyszerű, gyors és költségkímélő, bírósági eljáráson kívüli megoldását kínálja. Az alternatív vitarendezés fejlettségi szintje azonban az Unió területén még nem elég magas és nem elég egyenletes. Sajnálatos, hogy a fogyasztói jogviták peren kívüli rendezéséért felelős testületekre vonatkozó elvekről szóló, 1998. március 30-i 98/257/EK bizottsági ajánlás (3) és a fogyasztói jogviták megegyezésen alapuló megoldásában részt vevő, bírósági eljáráson kívüli testületekre vonatkozó elvekről szóló, 2001. április 4-i 2001/310/EK bizottsági ajánlás (4) ellenére az alternatív vitarendezési mechanizmusok létrehozása még nem történt meg kielégítő módon az Unió valamennyi földrajzi térségében és piaci szegmensében, ezek megfelelő működése ezért nem mindenhol biztosított. A fogyasztók és a kereskedők még mindig nincsenek tisztában a rendelkezésükre álló alternatív jogorvoslati mechanizmusokkal, és csak a polgárok csekély hányada tudja, hogyan nyújthat be panaszt egy alternatív vitarendezési fórumhoz. Azokon a területeken ugyanakkor, ahol az alternatív vitarendezési eljárások rendelkezésre állnak, jelentős minőségbeli különbségek tapasztalhatók az egyes tagállamok között, és a határokon átnyúló jogvitákat az alternatív vitarendezési fórumok gyakran nem kezelik hatékonyan.

(6)

Az alternatív vitarendezési lehetőségekkel való lefedettség, valamint az alternatív vitarendezés minősége és ismertsége tekintetében a tagállamokban mutatkozó nagy eltérések akadályt jelentenek a belső piacra nézve, és többek között ezen okokra vezethető vissza az, hogy a fogyasztók tartózkodnak a határokon átnyúló vásárlástól, és nem bíznak abban, hogy a kereskedőkkel esetlegesen felmerülő viták könnyen, gyorsan és költségkímélő módon megoldhatók. A kereskedők ugyanezen okból esetenként tartózkodnak attól, hogy olyan tagállamokban élő fogyasztók részére értékesítsenek, amelyekben nem biztosított kellőképpen a magas színvonalú alternatív vitarendezési eljárások igénybevételének lehetősége. Ezenfelül azok a kereskedők, akik olyan tagállamokban telepedtek le, ahol nem állnak rendelkezésre magas színvonalú alternatív vitarendezési eljárások kellő mértékben, versenyhátrányban vannak azokhoz a kereskedőkhöz képest, akik ezeket az eljárásokat igénybe tudják venni, és a fogyasztókkal fennálló vitáikat gyorsabban és olcsóbban meg tudják oldani.

(7)

Annak érdekében, hogy a fogyasztók teljes mértékben kiaknázhassák a belső piac nyújtotta lehetőségeket, az alternatív vitarendezést az ezen irányelv hatálya alá tartozó valamennyi belföldi és határokon átnyúló jogvitával összefüggésben hozzáférhetővé kell tenni, az alternatív vitarendezési eljárásoknak az Unió egész területén érvényes, összehangolt minőségi követelményeknek kell megfelelniük, és gondoskodni kell arról, hogy a fogyasztók és a kereskedők tudjanak ezen eljárások létezéséről. A határokon átnyúló kereskedelem növekedésére és a személyek fokozott mozgására tekintettel lényeges továbbá, hogy az alternatív vitarendezési fórumok hatékonyan kezeljék a határokon átnyúló jogvitákat.

(8)

Amint azt az Európai Parlament a polgári, kereskedelmi és családi ügyekben folyó alternatív vitarendezésről szóló, 2011. október 25-i, valamint a fogyasztók és a polgárok számára egységes piac megvalósításáról szóló, 2010. május 20-i állásfoglalásában már javasolta, a polgárok számára eredményes egységes piacra vonatkozó bármilyen holisztikus megközelítésnek elsősorban egy egyszerű, megfizethető, gyors eredményre vezető és elérhető jogorvoslati rendszer létrehozására kell összpontosítania.

(9)

A Bizottság „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – »Együtt egy újfajta növekedésért« ” című, 2011. április 13-i közleményében az elektronikus kereskedelemre (a továbbiakban: e- kereskedelem) is kiterjedő alternatív vitarendezésre vonatkozó jogszabályokat a növekedés serkentéséhez, a bizalom növeléséhez és az egységes piac teljes kiépítése felé való további elmozduláshoz szükséges tizenkét mozgatórugó egyikeként azonosította.

(10)

Az Európai Tanács 2011. március 24–25-i és október 23-i következtetéseiben felkérte az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy 2012 végéig fogadják el az egységes piacnak új lendületet adó kiemelt intézkedések első csoportját. Ezenkívül az Európai Unió Tanácsa a 2011. május 30-i, az egységes piac megújításának prioritásairól szóló következtetéseiben kiemelte az e-kereskedelem fontosságát, és egyetértett abban, hogy a fogyasztói alternatív vitarendezési rendszerek megfizethető, egyszerű és gyors jogorvoslatot tudnak nyújtani a fogyasztóknak és a kereskedőknek egyaránt. E rendszerek sikeres kiépítése és működtetése valamennyi szereplő részéről tartós politikai elkötelezettséget és támogatást igényel, és nem veszélyeztetheti az ezen irányelv hatálya alá tartozó alternatív vitarendezési fórumok döntéshozatalának megfizethetőségét, átláthatóságát, rugalmasságát, gyorsaságát és minőségét.

(11)

Tekintettel arra, hogy az online kereskedelemnek és különösen a határokon átnyúló kereskedelemnek – mint az Unió gazdasági tevékenysége egyik pillérének – a jelentősége egyre nő, szükség van egy a fogyasztói jogviták rendezésére szolgáló, megfelelően működő alternatív vitarendezési infrastruktúrára és az online ügyletekből eredő fogyasztói jogviták rendezésére létrehozott, megfelelően integrált online vitarendezési keretre az egységes piaci intézkedéscsomag azon célkitűzésének eléréséhez, amely szerint növelni kell a fogyasztók egységes piac iránti bizalmát.

(12)

Ezen irányelv, valamint a fogyasztói jogviták online rendezéséről szóló, 2013. május 21-i 524/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) két egymással összefüggő és egymást kiegészítő jogalkotási eszköz. Az 524/2013/EU rendelet egy olyan online vitarendezési platform létrehozásáról rendelkezik, amely egyazon helyen hozzáférést kínál a fogyasztóknak és a kereskedőknek az online jogviták peren kívüli rendezéséhez a platformhoz kapcsolódó olyan alternatív vitarendezési fórumokon keresztül, amelyek színvonalas alternatív vitarendezési eljárásokon keresztül alternatív vitarendezést biztosítanak. Így az online vitarendezési platform megfelelő működésének előfeltétele az, hogy minőségi szolgáltatást nyújtó alternatív vitarendezési fórumok álljanak rendelkezésre az Unió egész területén.

(13)

Ezen irányelv nem alkalmazandó általános érdekű, nem gazdasági jellegű szolgáltatásokra. A nem gazdasági jellegű szolgáltatások olyan szolgáltatások, amelyek nyújtására nem gazdasági ellenszolgáltatás fejében kerül sor. Következésképpen az állam által vagy az állam nevében térítésmentesen nyújtott, általános érdekű nem gazdasági jellegű szolgáltatások nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá, az említett szolgáltatások nyújtásának jogi formájától függetlenül.

(14)

Ezen irányelv nem alkalmazandó a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló, 2011. március 9-i 2011/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) 3. cikke a) pontjának fogalommeghatározása szerinti egészségügyi szolgáltatásokra.

(15)

A megfelelően működő alternatív vitarendezés kialakítása az Unióban elengedhetetlen a fogyasztók belső piacba vetett bizalmának megerősítéséhez – ideértve az online kereskedelem területét –, valamint a határokon átnyúló és az online kereskedelemben rejlő potenciál és lehetőségek kiaknázásához. Az alternatív vitarendezés fejlesztésének a tagállamokban meglévő alternatív vitarendezési eljárásokra kell épülnie, tiszteletben tartva a tagállamok jogi hagyományait. Az ezen irányelv értelmében vett „alternatív vitarendezési fórum” fogalmába minden olyan meglévő vagy újonnan létrehozott, megfelelően működő vitarendezési fórum beletartozik, amely eleget tesz az ezen irányelvben meghatározott minőségi követelményeknek. Az alternatív vitarendezés elterjesztése azokban a tagállamokban is igen fontos lehet, ahol a bíróságok csak jelentős késésekkel tudnak foglalkozni az eléjük terjesztett ügyekkel, ami miatt nem érvényesül az uniós polgárok ésszerű időn belüli tisztességes eljáráshoz való joga.

(16)

Ezen irányelv alkalmazandó valamennyi, fogyasztók és kereskedők között adásvételi vagy szolgáltatási – online és hagyományos – szerződésekből eredő szerződéses kötelezettségekkel kapcsolatban felmerülő jogvitára valamennyi, a mentesített ágazatoktól eltérő gazdasági ágazatban. Ide tartoznak a digitális tartalom térítés ellenében történő értékesítésével vagy szolgáltatásával kapcsolatban felmerülő jogviták is. Ezen irányelv alkalmazandó a fogyasztók által a kereskedőkkel szemben tett panaszokra. Nem alkalmazandó sem a kereskedők által fogyasztókkal szemben tett panaszokra, sem pedig a kereskedők közötti jogvitákra. Ezen irányelv nem zárja ki azonban a tagállamok azon lehetőségét, hogy az ilyen jogviták peren kívüli rendezése céljára eljárásokat fogadjanak el, vagy fenntartsák hatályos rendelkezéseiket.

(17)

A tagállamok bevezethetnek vagy fenntarthatnak az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó eljárásokra, így például a kereskedő által lefolytatott belső panaszkezelési eljárásokra vonatkozó nemzeti rendelkezéseket. Az ilyen belső panaszkezelési eljárások hasznos eszközei lehetnek a fogyasztókkal fennálló viták korai szakaszban történő megoldásának.

(18)

A „fogyasztó” meghatározásának azokra a természetes személyekre kell kiterjednie, akik nem kereskedelmi, üzleti, hivatásbeli vagy szakmai célból járnak el. Amennyiben azonban a szerződést egy adott személy részben kereskedelmi, részben azon kívüli célból kötötte meg (kettős funkciójú szerződések), és a kereskedelmi szempont olyan kis súllyal esik a latba, hogy az ügylet általános kontextusában nem játszik meghatározó szerepet, az adott személy szintén fogyasztónak tekintendő.

(19)

Egyes hatályos uniós jogi aktusok már tartalmaznak alternatív vitarendezéssel kapcsolatos rendelkezéseket. A jogbiztonság fenntartása érdekében elő kell írni, hogy – ezen irányelv eltérő rendelkezése hiányában – más uniós jogi aktussal való összeütközés esetén ezen irányelv irányadó. Mindenekelőtt, ezen irányelv nem érinti a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló, 2008. május 21-i 2008/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (7), amely már meghatározza uniós szinten a közvetítési rendszerek keretét a határokon átnyúló jogviták esetére, anélkül, hogy az említett irányelvnek a belső közvetítési rendszerekre való alkalmazását megakadályozná. Ezen irányelvet horizontálisan az alternatív vitarendezési eljárások minden típusára, többek között a 2008/52/EK irányelv hatálya alá tartozó eljárásokra is alkalmazni kell.

(20)

Az alternatív vitarendezési fórumok az Unió egészét tekintve, de a tagállamokon belül is rendkívül sokfélék. Ezen irányelvnek ki kell terjednie minden olyan fórumra, amelyet tartós jelleggel hoztak létre, amely a fogyasztók és kereskedők közötti jogviták alternatív vitarendezési eljárás keretében történő rendezésére szolgál, és amelyet ezen irányelvnek megfelelően jegyzékbe vettek. Ezen irányelv hatálya kiterjedhet olyan vitarendezési fórumokra is, amelyek – amennyiben a tagállamok úgy határoznak – a felekre nézve kötelező erejű döntéseket hoznak. Az ad hoc jellegű, egy fogyasztó és egy kereskedő közötti egyetlen jogvita rendezésére szolgáló, bírósági eljáráson kívüli eljárás azonban nem tekintendő alternatív vitarendezési eljárásnak.

(21)

Ugyanígy az alternatív vitarendezési eljárások is az Unió egészét tekintve, de a tagállamokon belül is rendkívül sokfélék. Ide tartoznak azok az eljárások, amelyekben a vitarendezési fórum a peren kívüli egyezség elősegítése érdekében egy asztalhoz ülteti a feleket, valamint, ahol a vitarendezési fórum megoldást javasol vagy ír elő. Az alternatív vitarendezési eljárás két vagy több ilyen eljárás kombinálásával is folyhat. Ezen irányelv nem érintheti az alternatív vitarendezési eljárásnak az adott tagállamban alkalmazott formáját.

(22)

Összeférhetetlenség merülhet fel az olyan vitarendezési fórumok előtt folyó eljárások esetében, amelyek tekintetében a vitarendezésért felelős természetes személy a kereskedő kizárólagos alkalmazásában áll, vagy tőle bármely formában kizárólagos díjazásban részesül. Ezért ezeket az eljárásokat elvben ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól, kivéve, ha valamely tagállam úgy dönt, hogy az ilyen eljárások az ezen irányelv szerinti alternatív vitarendezési eljárásnak tekinthetők, és feltéve, hogy e fórumok teljes mértékben megfelelnek az ezen irányelvben előírt egyedi függetlenségi és pártatlansági követelményeknek. Az ilyen eljárások keretében vitarendezéssel foglalkozó alternatív vitarendezési fórumok esetében rendszeresen ellenőrizni kell, hogy e fórumok megfelelnek-e az ezen irányelvben meghatározott minőségi követelményeknek, a függetlenségüket biztosító egyedi kiegészítő követelményeket is beleértve.

(23)

Ezen irányelv nem alkalmazandó a kereskedők által üzemeltetett panaszkezelő rendszerek keretében folyó eljárásokra, sem a felek közötti közvetlen tárgyalásokra. Nem alkalmazandó továbbá a jogvitára vonatkozó bírósági eljárás folyamán a bíró részéről a vita rendezésére tett kísérletekre sem.

(24)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó jogvitákkal az ezen irányelvben meghatározott követelményeket teljesítő, és az ezen irányelvnek megfelelően jegyzékbe vett alternatív vitarendezési fórumokhoz lehessen fordulni. A tagállamoknak lehetőséget kell adni arra, hogy e kötelezettséget akár a meglévő megfelelően működő alternatív vitarendezési fórumokra építve teljesítsék, szükség esetén azok hatáskörének kiigazításával, akár új alternatív vitarendezési fórumok létrehozásának előírásával. Ezen irányelv nem gátolhatja a tagállamok nemzeti fogyasztóvédelmi hatóságainak keretében működő olyan meglévő vitarendezési fórumok tevékenységét, amelyek esetében a vitarendezésért állami tisztviselők a felelősek. Az állami tisztviselőkre úgy a fogyasztók, mint a kereskedők érdekeinek képviselőjeként kell tekinteni. Ezen irányelv nem kötelezheti a tagállamokat arra, hogy ágazatspecifikus alternatív vitarendezési fórumokat hozzanak létre valamennyi kiskereskedelmi ágazatban. Szükség esetén, a teljes ágazati és földrajzi lefedettség és az alternatív vitarendezéshez való hozzáférés biztosítása érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy rendelkezzenek egy olyan kiegészítő alternatív vitarendezési fórum létrehozásáról, amely azokkal a fennmaradó jogvitákkal foglalkozik, amelyek rendezéséért egyetlen konkrét alternatív vitarendezési fórum sem felelős. A kiegészítő alternatív vitarendezési fórumok biztosítékként hivatottak szolgálni a fogyasztók és a kereskedők számára annak biztosítása által, hogy ne legyenek hiányosságok az alternatív vitarendezési fórumokhoz való hozzáférésben.

(25)

Ezen irányelv nem akadályozhatja a tagállamokat abban, hogy a fogyasztói jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezésére szolgáló eljárásokra vonatkozó olyan jogszabályokat tartsanak fenn vagy vezessenek be, amelyek megfelelnek az ezen irányelvben meghatározott követelményeknek. Ezenkívül lehetővé kell tenni az alternatív vitarendezési fórumok számára, hogy hatékony működésük biztosítása érdekében olyan, a letelepedésük helye szerinti tagállam jogának megfelelő eljárási szabályokat tartsanak fenn vagy vezessenek be, amelyek alapján meghatározott körülmények fennállása esetén megtagadhatják a jogviták kezelését, például, ha a jogvita túlságosan összetett, és ezért hatékonyabban rendezhető bíróság előtt. Gondoskodni kell azonban arról, hogy az alternatív vitarendezési fórumok számára a jogviták kezelésének megtagadását lehetővé tevő eljárási szabályok ne nehezítsék meg – határokon átnyúló jogviták esetében sem – jelentősen a fogyasztók számára az alternatív vitarendezési eljárások igénybevételét. A tagállamoknak ezért a pénzben kifejezett értékhatár előírásakor mindig figyelembe kell venniük, hogy a jogvita tárgyát képező reálérték tagállamonként változhat, ezért azáltal, ha valamely tagállamban aránytalanul magas értékküszöböt állapítanak meg, az akadályozhatja az alternatív vitarendezési eljárások más tagállambeli fogyasztók általi igénybevételét. A tagállamok nem kötelesek biztosítani, hogy amennyiben az az alternatív vitarendezési fórum, amelyhez a panaszt elsőként benyújtották, eljárási szabályzata alapján megtagadta a jogvita rendezését, a fogyasztó a panaszát egy másik alternatív vitarendezési fórum elé terjeszthesse. Ilyen esetekben úgy kell tekinteni, hogy a tagállamok teljesítették az alternatív vitarendezési fórumokkal való teljes lefedettség biztosítására vonatkozó kötelezettségüket.

(26)

Ezen irányelvnek lehetővé kell tennie, hogy a valamely tagállamban letelepedett kereskedők egy másik tagállamban letelepedett alternatív vitarendezési fórum alá tartozzanak. A lefedettség javítása és az alternatív vitarendezés fogyasztók általi igénybevételének Unió-szerte való biztosítása érdekében a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy más tagállamban letelepedett, illetve regionális, transznacionális vagy páneurópai vitarendezési fórumok igénybevétele mellett döntsenek, amennyiben a különböző tagállamokban tevékenykedő kereskedők ugyanazon alternatív vitarendezési fórum alá tartoznak. A más tagállamban letelepedett, illetve regionális, transznacionális vagy páneurópai vitarendezési fórumok igénybevétele ugyanakkor nem érintheti a tagállamok arra vonatkozó felelősségét, hogy biztosítsák a teljes lefedettséget és az alternatív vitarendezési fórumhoz való hozzáférést.

(27)

Ezen irányelv nem érintheti hátrányosan azon tagállamokat, amelyek egy kereskedő és több fogyasztó közötti azonos vagy hasonló jogviták együttes rendezésére szolgáló alternatív vitarendezési eljárásokat vezetnek be vagy tartanak fenn. Átfogó hatásvizsgálatokat kell készíteni a kollektív, bírósági eljáráson kívüli rendezésről, mielőtt az ilyen, peren kívüli rendezésre uniós szinten javaslatot tesznek. A kollektív panasztételre szolgáló hatékony rendszer meglétének és az alternatív vitarendezés könnyű igénybevehetőségének ki kell egészíteniük egymást, és ezek nem lehetnek egymást kölcsönösen kizáró eljárások.

(28)

Az ezen irányelv által szabályozott jogvitákkal kapcsolatos információk feldolgozásának meg kell felelnie a tagállamok által a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) alapján elfogadott, a személyes adatok védelmére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek.

(29)

Az alternatív vitarendezési eljárás teljes időtartama alatt tiszteletben kell tartani annak bizalmas jellegét és a magánélethez való jogot. A tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy a jövőbeli polgári vagy kereskedelmi bírósági eljárásokban vagy választott bírósági eljárásokban védjék az alternatív vitarendezési eljárások bizalmas jellegét.

(30)

A tagállamoknak ugyanakkor biztosítaniuk kell, hogy az alternatív vitarendezési fórumok nyilvánosságra hozzák a fogyasztók és kereskedők között gyakran vitákat eredményező, rendszeresen előforduló vagy jelentős problémákat. Az ezzel kapcsolatban közölt információkhoz ajánlások is csatolhatók arra vonatkozóan, hogy a jövőben az ilyen problémák hogyan küszöbölhetők ki vagy oldhatók meg a kereskedői normák javítása, valamint az információk és a legjobb gyakorlatok megosztásának elősegítése érdekében.

(31)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az alternatív vitarendezési fórumok mind a fogyasztóval, mind a kereskedővel szemben méltányos, gyakorlatias és arányos megoldásokkal rendezzék a vitákat, a panasz körülményeinek objektív értékelése alapján és a felek jogainak kellő figyelembevételével.

(32)

Az alternatív vitarendezési fórumok függetlensége és integritása kulcsfontosságú annak érdekében, hogy az uniós polgárok bízhassanak abban, hogy az alternatív vitarendezési mechanizmusok a viták méltányos és független kimenetelét biztosítják a számukra. Az alternatív vitarendezésért felelős természetes személynek vagy testületnek függetlennek kell lennie mindenkitől, akinek érdeke fűződhet a vita kimeneteléhez, továbbá nem állhat összeférhetetlenségi helyzetben, amely meggátolná abban, hogy méltányos, pártatlan és független módon hozza meg döntését.

(33)

Az alternatív vitarendezésért felelős természetes személyeket csak akkor lehet pártatlannak tekinteni, ha nem lehet rájuk olyan kényszert gyakorolni, amely potenciálisan befolyásolná a jogvitához való hozzáállásukat. Ezenkívül tevékenységük függetlenségének biztosítása érdekében e személyeket elegendő időre kell őket kinevezni, és egyik fél vagy azok képviselői sem adhatnak számukra utasítást.

(34)

Az összeférhetetlenség kiküszöbölése érdekében az alternatív vitarendezésért felelős természetes személyeknek nyilvánosságra kell hozniuk az olyan körülmények fennállását, amelyek befolyásolhatják a függetlenségüket vagy pártatlanságukat, vagy összeférhetetlenséget eredményezhetnek a vitában érintett valamelyik féllel, amelynek megoldására felkérték. Ez lehet az alternatív vitarendezési eljárás kimeneteléhez fűződő bármilyen pénzügyi természetű, közvetlen vagy közvetett érdek, vagy az érintett felek bármelyikéhez fűződő személyes vagy üzleti kapcsolat a megbízatásra való kinevezését megelőző három évben, ideértve az érintett személynek a felek bármelyike megbízásából, illetve a felek bármelyikét tagként magában foglaló szakmai szervezet vagy gazdasági társaság vagy e szervezetek bármely más tagja megbízásából végzett, alternatív vitarendezéstől eltérő célú tevékenységet is.

(35)

Különösen fontos biztosítani, hogy ne álljon fenn ilyen nyomásgyakorlási lehetőség, amennyiben a vitarendezésért felelős természetes személyek a kereskedő alkalmazásában állnak, vagy tőle bármely formában díjazásban részesülnek. Ezért külön követelményeket kell megállapítani arra vonatkozóan, ha a tagállamok engedélyezik azt, hogy a vitarendezési eljárások ilyen esetekben az e rendelet szerinti alternatív vitarendezési eljárásoknak minősüljenek. Amennyiben az alternatív vitarendezésért felelős természetes személyek kizárólag olyan szakmai szervezet vagy gazdasági társaság alkalmazásában állnak, amelynek a kereskedő is tagja, illetve kizárólag ilyen szervezettől bármely formában díjazásban részesülnek, a feladataik ellátásához elégséges mértékű, különálló és e célra elkülönített költségvetéssel kell rendelkezniük.

(36)

Az alternatív vitarendezés sikere, és különösen az alternatív vitarendezési eljárások iránti szükséges bizalom biztosítása érdekében alapvető fontosságú, hogy az alternatív vitarendezésért felelős természetes személyek megfelelő szakértelemmel, többek között általános jogi ismeretekkel is rendelkezzenek. E személyeknek elegendő általános jogi ismeretekkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy megértsék a jogvita jogi vonatkozásait, de nem kötelesek jogi szakképesítéssel rendelkezni.

(37)

Egyes minőségbiztosítási elveknek az alternatív vitarendezési eljárásokra való alkalmazandósága növeli mind a fogyasztók, mind a kereskedők bizalmát ezen eljárások iránt. Ilyen minőségbiztosítási elvek uniós szintű kidolgozására elsőként a 98/257/EK és a 2001/310/EK bizottsági ajánlás keretében került sor. Ezen irányelv azáltal, hogy az említett bizottsági ajánlásokban szereplő néhány elvet kötelező erővel ruház fel, megállapít bizonyos minőségi követelményeket, amelyek a Bizottságnak bejelentett alternatív vitarendezési fórumok által végrehajtott valamennyi alternatív vitarendezési eljárásra alkalmazandók.

(38)

Ezen irányelvnek minőségi követelményeket kell megállapítania az alternatív vitarendezési fórumok minőségére vonatkozóan oly módon, hogy azok a belföldi és a határokon átnyúló jogviták esetében egyaránt azonos szintű fogyasztóvédelmet és fogyasztói jogokat biztosítsanak. Ezen irányelv nem akadályozhatja a tagállamokat abban, hogy olyan szabályokat fogadjanak el vagy tartsanak fenn, amelyek túlmutatnak ezen irányelv rendelkezésein.

(39)

Az alternatív vitarendezési fórumoknak hozzáférhetőknek és átláthatóknak kell lenniük. Az alternatív vitarendezési fórumok és az alternatív vitarendezési eljárások átláthatóságának biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy a felek az alternatív vitarendezési eljárást megelőzően megkapják azokat az egyértelmű és rendelkezésre álló információkat, amelyek a megalapozott döntés meghozatalához szükségesek. Nem kell előírni az ilyen információknak a kereskedők rendelkezésére bocsátását, amennyiben azoknak az alternatív vitarendezési eljárásokban való részvétele a nemzeti jog értelmében kötelező.

(40)

Egy megfelelően működő alternatív vitarendezési fórumnak gyorsan le kell folytatni az online vagy hagyományos vitarendezési eljárást 90 naptári napon belül, amely időtartam a panaszra vonatkozó teljes ügyiratnak és a panaszhoz kapcsolódó minden vonatkozó dokumentációnak az alternatív vitarendezési fórum általi kézhezvételekor kezdődik, és az alternatív vitarendezési eljárás eredménye hozzáférhetővé tételének időpontjáig tart. A panaszt kézhez vett alternatív vitarendezési fórumnak az alternatív vitarendezési eljárás lefolytatásához szükséges valamennyi dokumentum kézhezvételét követően értesítenie kell a feleket. Egyes kivételes, igen összetett viták – beleértve azokat az eseteket is, ahol az egyik fél jogos indokok alapján nem képes az alternatív vitarendezési eljárásban részt venni – esetében az alternatív vitarendezési fórum számára lehetővé kell tenni, hogy meghosszabbítsa ezt az időtartamot a szóban forgó ügy bizonyos vonatkozásainak vizsgálata céljából. Az időtartam meghosszabbításáról, valamint a jogvita lezárásához várhatóan szükséges időről tájékoztatni kell a feleket.

(41)

Az alternatív vitarendezési eljárásoknak a fogyasztó számára lehetőség szerint díjmentesnek kell lenniük. Amennyiben mégis díjat számítanak fel érte, az alternatív vitarendezési eljárásnak elérhetőnek, vonzónak és olcsónak kell lennie a fogyasztók számára. E célból a költségek nem haladhatják meg egy névleges díj mértékét.

(42)

Az alternatív vitarendezési eljárásoknak méltányosnak kell lenniük, hogy a vitában érintett felek teljes körű tájékoztatást kapjanak jogaikról és az alternatív vitarendezési eljárás keretében hozott döntéseik következményeiről. Az alternatív vitarendezési fórumoknak tájékoztatniuk kell a fogyasztókat az őket megillető jogokról, mielőtt azok elfogadják, illetve követik a javasolt megoldást. Mindkét fél számára lehetőséget kell adni, hogy információikat és bizonyítékaikat személyes megjelenés nélkül is benyújthassák.

(43)

A fogyasztó és a kereskedő közötti, a panaszok alternatív vitarendezési fórumhoz történő benyújtására vonatkozó megállapodás nem lehet kötelező a fogyasztóra nézve, ha az a jogvita keletkezése előtt jött létre, és ha megfosztja a fogyasztót attól a jogától, hogy bírósághoz forduljon a jogvita rendezése érdekében. Ezen túlmenően, az olyan alternatív vitarendezési eljárások esetében, amelyek a jogvitának egy adott megoldás előírásával való rendezésére irányulnak, az előírt megoldás csak akkor lehet kötelező a felekre nézve, ha annak kötelező jellegéről a felek előzetesen értesültek, és azt kifejezetten elfogadták. Abban az esetben, ha a nemzeti szabályozás szerint az ilyen megoldás kötelező a kereskedőre nézve, nem lehet megkövetelni a kereskedő kifejezett beleegyezését.

(44)

A jogvitának a fogyasztóra nézve kötelező megoldás előírásával való rendezésére irányuló alternatív vitarendezési eljárásokban, amennyiben nem áll fenn kollízió, az előírt megoldás nem eredményezheti azt, hogy a fogyasztót megfosztják az olyan rendelkezések által biztosított védelemtől, amelyektől – a fogyasztó és a kereskedő szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam joga értelmében – megállapodás útján nem lehet eltérni. Kollízió fennállása esetén, amennyiben az adásvételi vagy szolgáltatási szerződésekre alkalmazandó jogot a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) szóló, 2008. június 17-i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) 6. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően állapítják meg, az alternatív vitarendezési fórum által előírt megoldás nem eredményezheti azt, hogy a fogyasztót megfosztják az olyan rendelkezések által biztosított védelemtől, amelyektől – a fogyasztó szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam joga értelmében – megállapodás útján nem lehet eltérni. Kollízió fennállása esetén, amennyiben az adásvételi vagy szolgáltatási szerződésekre alkalmazandó jogot a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19-i római egyezmény (10) 5. cikke (1)–(3) bekezdésének megfelelően állapítják meg, az alternatív vitarendezési fórum által előírt megoldás nem eredményezheti azt, hogy a fogyasztót megfosztják az azon tagállam jogának kötelező szabályai által biztosított védelemtől, amelyben szokásos tartózkodási helye található.

(45)

A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében megállapított alapvető jog. Az alternatív vitarendezési eljárások célja ezért nem a bírósági eljárások helyettesítése, és nem foszthatják meg a fogyasztókat és a kereskedőket azon joguktól, hogy bíróság előtt keressenek jogorvoslatot. Ezen irányelv nem akadályozhatja a feleket az igazságszolgáltatási rendszer igénybevételéhez való joguk gyakorlásában. Amennyiben valamely, eredményét tekintve nem kötelező jellegű jogvitát egy adott alternatív vitarendezési eljárás keretében nem sikerül megoldani, a feleket semmi nem akadályozhatja abban, hogy ezt követően bírósági eljárást indítsanak az adott jogvita tárgyában. A tagállamok szabadon választhatják meg az e cél elérésére szolgáló megfelelő eszközt. Lehetőséget kell számukra biztosítani, hogy rendelkezzenek – többek között – arról, hogy az alternatív vitarendezési eljárás ideje alatt ne járjon le az elévülési időszak.

(46)

A hatékony működés érdekében az alternatív vitarendezési fórumoknak elégséges humánerőforrással, valamint tárgyi és pénzügyi forrásokkal kell rendelkezniük. A tagállamoknak döntést kell hozniuk a területükön lévő alternatív vitarendezési fórumok finanszírozásának megfelelő formájáról, a már működő fórumok finanszírozásának korlátozása nélkül. Ezen irányelv nem érintheti azt a kérdést, hogy az alternatív vitarendezési fórumok finanszírozása magán- vagy állami forrásokból, vagy e források kombinálásával történik-e. Az alternatív vitarendezési fórumokat azonban arra kell ösztönözni, hogy kifejezetten vizsgálják meg a magánfinanszírozási formákat, és állami pénzeszközök bevonására kizárólag tagállami döntés alapján kerüljön sor. Ezen irányelv nem sértheti az üzleti vállalkozások, szakmai szervezetek és gazdasági társaságok alternatív vitarendezési fórumok finanszírozására vonatkozó lehetőségét.

(47)

Viták felmerülése esetén a fogyasztóknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy hamar meg tudják állapítani, hogy a vita rendezésében mely alternatív vitarendezési fórumok rendelkeznek hatáskörrel, és megtudják, hogy az érintett kereskedő részt vesz-e alternatív vitarendezési fórum közreműködésével indított eljárásban, vagy sem. A felmerülő jogviták rendezésére alternatív vitarendezési fórumok igénybevételét vállaló kereskedőknek tájékoztatniuk kell a fogyasztókat azon alternatív vitarendezési fórumok címéről és honlapjának elérhetőségéről, amelyeknek a hatókörébe tartoznak. Ezen információt világosan, érthetően és könnyen elérhető módon kell elhelyezni adott esetben a kereskedők webhelyein (amennyiben van webhelyük), és adott esetben a kereskedő és a fogyasztó közötti adásvételre vagy szolgáltatásnyújtásra vonatkozó általános szerződési feltételekben. A kereskedők számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy webhelyükön és a vonatkozó szerződési feltételekben további információkat is feltüntessenek a fogyasztói panaszok alternatív vitarendezési fórumok bevonása nélküli rendezésére irányuló belső panaszkezelési eljárásaikról vagy az e célból való közvetlen kapcsolatfelvétel egyéb módjairól. Amennyiben a vitát nem sikerült közvetlenül rendezni, a kereskedőnek – papíron vagy más tartós adathordozón – közölni kell a fogyasztóval a hatáskörrel rendelkező alternatív vitarendezési fórumokra vonatkozó információt, és azt, hogy igénybe veszik-e azokat.

(48)

A kereskedők azon kötelezettsége, hogy tájékoztassák a fogyasztókat az alternatív vitarendezési fórumokról, nem sértheti a fogyasztóknak az egyéb uniós jogi aktusokban foglalt, a bírósági eljáráson kívüli vitarendezési eljárásokkal kapcsolatos tájékoztatására vonatkozó azon rendelkezéseket, amelyek az ezen irányelv által előírt, vonatkozó tájékoztatási kötelezettségen kívül alkalmazandók.

(49)

Ez az irányelv nem írhatja elő a kereskedők alternatív vitarendezési eljárásokban való részvételét, sem az ilyen eljárások eredményét a kereskedőkre nézve, amennyiben egy fogyasztó panaszt tett ellenük. Ugyanakkor annak érdekében, hogy a jogorvoslat lehetősége a fogyasztók rendelkezésére álljon, és ne legyenek kénytelenek lemondani követeléseikről, a kereskedőket a lehető legnagyobb mértékben kötelezni kell az alternatív vitarendezési eljárásokban való részvételre. Ezen irányelv ezért nem sértheti a kereskedők alternatív vitarendezési eljárásokban való részvételét előíró, illetve ösztönzők vagy szankciók révén előmozdító, vagy az ilyen eljárások eredményét a kereskedőkre nézve kötelezővé tevő nemzeti jogszabályokat, feltéve, hogy az ilyen jogszabályok nem akadályozzák a feleket az igazságszolgáltatás igénybevételéhez való, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében előírt joguk gyakorlásában.

(50)

Annak elkerülése érdekében, hogy az alternatív vitarendezési fórumokra szükségtelen terhek háruljanak, a tagállamoknak ösztönözniük kell a fogyasztókat arra, hogy mielőtt a panaszt az alternatív vitarendezési fórumhoz benyújtanák, a probléma kétoldalú rendezése céljából vegyék fel a kapcsolatot a kereskedővel. Ez sok esetben lehetővé tenné, hogy a fogyasztók a vitáikat gyorsan és korai szakaszban rendezzék.

(51)

A tagállamoknak az alternatív vitarendezés kialakításába be kell vonniuk a szakmai szervezetek, gazdasági társaságok és a fogyasztói szervezetek képviselőit, különösen a pártatlanság és függetlenség elvére tekintettel.

(52)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az alternatív vitarendezési fórumok együttműködjenek a határokon átnyúló viták rendezésében.

(53)

Meg kell erősíteni az Unióban az alternatív vitarendezési fórumok hálózatait, így például a pénzügyi szolgáltatások ágazatában a „FIN-NET” pénzügyi vitarendezési hálózatot. A tagállamoknak ösztönözniük kell az alternatív vitarendezési fórumokat, hogy ilyen hálózatok tagjaivá váljanak.

(54)

Az alternatív vitarendezési fórumok és a nemzeti hatóságok közötti szoros együttműködésnek meg kell erősítenie az uniós fogyasztóvédelmi jogi aktusok hatékony alkalmazását. A Bizottságnak és a tagállamoknak elő kell segíteniük az alternatív vitarendezési fórumok közötti együttműködést annak érdekében, hogy ösztönözzék a legjobb gyakorlatok és a technikai jellegű szakmai ismeretek cseréjét, valamint az alternatív vitarendezési eljárások működésével kapcsolatban felmerülő problémák megvitatását. Az ilyen együttműködést többek között az Unió következő fogyasztóvédelmi programján keresztül kell támogatni.

(55)

Az alternatív vitarendezési fórumok megfelelő és eredményes működésének biztosítása érdekében azokat szorosan figyelemmel kell kísérni. E célból valamennyi tagállamnak ki kell jelölni az e feladat ellátásáért felelős hatáskörrel rendelkező hatóságot vagy hatóságokat. A Bizottságnak és az ezen irányelv szerinti hatáskörrel rendelkező hatóságoknak közzé kell tenniük és naprakésszé kell tenniük az ezen irányelvnek megfelelő alternatív vitarendezési fórumok jegyzékét. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az alternatív vitarendezési fórumok, az Európai Fogyasztói Központok Hálózata, valamint adott esetben az ezen irányelv szerint kijelölt szervek saját webhelyeiken – a Bizottság weboldalára mutató linket megadva – és lehetőség szerint helyiségeikben – tartós adathordozón – közzé kell tenniük e jegyzéket. Ezenkívül a tagállamoknak az érintett fogyasztói szervezeteket és gazdasági társaságokat is a jegyzék közzétételére kell ösztönözniük. A tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá az azzal kapcsolatos információk megfelelő terjesztését, hogy a fogyasztóknak mi a teendőjük abban az esetben, ha jogvitájuk keletkezik egy adott kereskedővel. Ezen túlmenően a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak rendszeresen jelentést kell közzétenniük a saját tagállamukban tevékenykedő alternatív vitarendezési fórumok fejlődéséről és működéséről. Az alternatív vitarendezési fórumoknak közölniük kell a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal azokat a konkrét információkat, amelyekre ezeket a jelentéseket alapozni kell. A tagállamoknak ösztönözniük kell az alternatív vitarendezési fórumokat, hogy az ilyen információkat a fogyasztói panaszok és kérdések osztályozására és bejelentésére szolgáló harmonizált módszer alkalmazásáról szóló, 2010. május 12-i 2010/304/EU bizottsági ajánlás (11) szerint bocsássák rendelkezésre.

(56)

Szükséges, hogy a tagállamok meghatározzák az ezen irányelvnek való megfelelés érdekében elfogadott nemzeti rendelkezések megsértéséért kiszabható szankciókkal kapcsolatos szabályokat, és biztosítsák e szabályok végrehajtását. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(57)

A fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (12) (a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet) módosítani kell, hogy melléklete erre az irányelvre való hivatkozást tartalmazzon az ezen irányelv végrehajtásával kapcsolatos, határokon átnyúló együttműködés megerősítése érdekében.

(58)

A fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló, 2009. április 23-i 2009/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (13) (jogsértési irányelv) módosítani kell, hogy melléklete erre az irányelvre való hivatkozást tartalmazzon az ezen irányelvben meghatározott kollektív fogyasztói érdekek védelmének biztosítása érdekében.

(59)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (14) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben mellékelnek egy vagy több olyan dokumentumot, amely kifejti az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

(60)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a belső piac megfelelő működésének a magas szintű fogyasztóvédelem megvalósításával és a fogyasztóknak a bírósághoz való hozzáférését nem korlátozó módon történő elősegítését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(61)

Ezen irányelv tiszteletben tartja azokat az alapvető jogokat és megfelel azoknak az alapelveknek, amelyeket különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája, és konkrétan annak 7., 8., 38. és 47. cikke állapít meg.

(62)

Az európai adatvédelmi biztossal egyeztetésre került sor a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban, és az európai adatvédelmi biztos 2012. január 12-én kinyilvánította véleményét (16),

a)

olyan vitarendezési fórumok előtt folyó eljárások, amelyek esetében a vitarendezésért felelős természetes személy kizárólagos foglalkoztatója vagy díjazásának biztosítója az egyéni kereskedő, kivéve, ha a tagállamok az ilyen eljárásoknak az ezen irányelv szerinti alternatív vitarendezési eljárásokként történő engedélyezése mellett döntenek, továbbá a II. fejezet követelményei és ezenbelül a 6. cikk (3) bekezdésében előírt konkrét függetlenségi és átláthatósági követelmények is teljesülnek;

b)

a kereskedők által fenntartott panaszkezelő rendszerek keretében folyó eljárások;

c)

általános érdekű, nem gazdasági jellegű szolgáltatások;

d)

a kereskedők közötti jogviták;

e)

a fogyasztó és a kereskedő közötti közvetlen tárgyalás;

f)

jogvitára vonatkozó bírósági eljárás folyamán a bíró részéről a jogvita rendezésére tett kísérletek;

g)

a kereskedő által a fogyasztóval szemben kezdeményezett eljárások;

h)

olyan egészségügyi szolgáltatások, amelyet egészségügyi szakemberek nyújtanak betegeknek egészségi állapotuk értékelése, fenntartása vagy javítása érdekében, ideértve a gyógyszerek és az orvostechnikai eszközök felírását, kiadását és az azokkal való ellátást;

i)

továbbképzést nyújtó vagy felsőoktatási közszolgáltatók.

—

ahol üzleti tevékenységét végzi, amennyiben a kereskedő természetes személy,

—

ahol létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helyszíne található (ideértve a fióktelepet, képviseletet vagy más telephelyet), amennyiben a kereskedő vállalkozás vagy más jogi személy, illetve természetes vagy jogi személyek társasága.

—

ahol az alternatív vitarendezési tevékenységét végzi, amennyiben a szervet természetes személy működteti,

—

ahol a jogi személy vagy a természetes, illetve jogi személyek társasága alternatív vitarendezési tevékenységét végzi, amennyiben a szervet jogi személy vagy természetes, illetve jogi személyek társasága működteti,

—

ahol a hatóság vagy más közjogi szerv székhelye található, amennyiben a szervet hatóság vagy más közjogi szerv működteti.

a)

naprakész honlapot tartanak fenn, amely könnyen hozzáférhető információkat nyújt a feleknek az alternatív vitarendezési eljárásról, továbbá lehetővé teszi, hogy a fogyasztók online nyújthassák be panaszaikat és a szükséges igazoló dokumentumokat;

b)

az a) pontban említett információkat – kérésükre – a felek rendelkezésére bocsátják tartós adathordozón;

c)

adott esetben lehetővé teszik, hogy a fogyasztók interneten kívül (offline) is benyújthassanak panaszt;

d)

lehetővé teszik a felek közötti, elektronikus vagy adott esetben postai úton történő információcserét;

e)

foglalkoznak mind belföldi, mind határokon átnyúló jogvitákkal, ideértve az 524/2013/EU rendelet által szabályozott vitákat is; valamint

f)

amikor az ezen irányelv által szabályozott jogvitákkal foglalkoznak, meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a személyes adatok feldolgozása megfeleljen a 95/46/EK irányelvet végrehajtó – az alternatív vitarendezési fórum letelepedési helye szerinti tagállamban elfogadott – nemzeti jogszabályokban meghatározott, a személyes adatok védelmére vonatkozó rendelkezéseknek.

a)

a fogyasztó nem próbálta meg felvenni a kapcsolatot az érintett kereskedővel panaszának megbeszélése céljából, és első lépésként nem törekedett az ügynek közvetlenül a kereskedővel való rendezésére;

b)

a jogvita komolytalan vagy zaklató jellegű;

c)

a jogvitával már egy másik alternatív vitarendezési fórum vagy bíróság foglalkozik vagy foglalkozott;

d)

a követelés értéke nem ér el vagy meghalad egy előre meghatározott értékhatárt;

e)

a fogyasztó nem nyújtotta be a panaszt az alternatív vitarendezési fórumhoz az előre meghatározott határidőn belül, amely nem lehet rövidebb az attól az időponttól számított egy évnél, amikor a fogyasztó benyújtotta panaszát a kereskedőnek;

f)

ha egy ilyen jogvita rendezése egyéb módon nagymértékben rontaná az alternatív vitarendezési fórum működésének hatékonyságát.

a)

e személyek megfelelő ismeretekkel és készségekkel rendelkezzenek a fogyasztói jogviták alternatív vagy bírósági rendezése területén, valamint rendelkezzenek általános jogi ismeretekkel;

b)

e személyeket tevékenységük függetlenségének biztosításához elegendő időtartamra nevezzék ki, és e feladataik alól ne legyenek felmenthetők jogos indok nélkül;

c)

egyik fél vagy azok képviselői se adhassanak e személyek számára utasítást;

d)

e személyek díjazása oly módon történjen, hogy az ne függjön az eljárás eredményétől;

e)

e személyek indokolatlan késedelem nélkül jelentsék be az alternatív vitarendezési fórumoknak az olyan körülmények fennállását, amelyek befolyásolhatják, vagy úgy tűnhet, hogy befolyásolják függetlenségüket vagy pártatlanságukat, vagy összeférhetetlenséget eredményezhetnek az abban a vitában érintett valamelyik féllel, amelynek rendezésére felkérték őket. Az ilyen körülmények bejelentésére vonatkozó kötelezettség az alternatív vitarendezési eljárás teljes időtartamára vonatkozó folyamatos kötelezettség kell, hogy legyen. Ez nem vonatkozik arra az esetre, ha az alternatív vitarendezési fórum mindössze egy természetes személyből áll.

a)

az érintett természetes személy helyett egy másik természetes személyt bízzanak meg az alternatív vitarendezési eljárás lefolytatásával; vagy amennyiben ez nem lehetséges;

b)

az érintett természetes személy tartózkodjon az alternatív vitarendezési eljárás lefolytatásától, és amennyiben lehetséges, az alternatív vitarendezési fórum javasolja a feleknek, hogy a vitával egy másik, a vitarendezésben hatáskörrel rendelkező alternatív vitarendezési fórumhoz forduljanak; vagy amennyiben ez nem lehetséges;

c)

jelentsék be a körülményeket a feleknek, és az érintett természetes személynek kizárólag akkor legyen lehetősége az alternatív vitarendezési eljárás lefolytatására, ha a felek az ellen nem emeltek kifogást azt követően, hogy tájékoztatták őket a fennálló körülményekről, valamint arról a jogukról, hogy kifogást emelhetnek.

a)

a vitarendezésért felelős természetes személyeket olyan kollegiális testület nevezte ki, vagy olyan kollegiális testülethez tartoznak, amelynek tagjait egyenlő számban alkotják fogyasztói szervezetek képviselői és a kereskedő képviselői, és átlátható eljárás keretében jelölték ki őket;

b)

a vitarendezésért felelős természetes személyek hivatali ideje legalább három év, hogy biztosítani lehessen tevékenységük függetlenségét;

c)

a vitarendezésért felelős természetes személyek elkötelezik magukat az iránt, hogy a vitarendezési fórumban teljesített megbízatásuk lejártát követően három évig nem dolgoznak a kereskedőnek, sem olyan szakmai szervezetnek vagy gazdasági társaságnak, amelynek a kereskedő tagja;

d)

a vitarendezési fórum nem áll hierarchikus vagy működésbeli kapcsolatban a kereskedővel, egyértelműen elkülönül a kereskedő operatív szervezeteitől, és a feladatai ellátásához elégséges mértékű, a kereskedő általános költségvetésétől különálló költségvetéssel rendelkezik.

a)

elérhetőségeik, többek között postai címük és e-mail -címük;

b)

annak ténye, hogy az alternatív vitarendezési fórumokat a 20. cikk (2) bekezdésével összhangban jegyzékbe vették;

c)

az alternatív vitarendezésért felelős természetes személyek neve, kijelölésük módja és megbízatásuk időtartama;

d)

szakértelmük, pártatlanságuk és függetlenségük abban az esetben, ha a kereskedő az alternatív vitarendezésért felelős természetes személyek kizárólagos munkáltatója vagy díjazásának biztosítója;

e)

tagságuk az alternatív vitarendezési fórumok határokon átnyúló vitarendezést elősegítő hálózatában, ha létezik ilyen hálózat;

f)

azon jogviták típusai, amelyek elbírálására hatáskörrel rendelkeznek, beleértve adott esetben az értékhatárt is;

g)

a vitarendezésre vonatkozó eljárási szabályok, valamint azok az indokok, amelyek alapján az alternatív vitarendezési fórum egy adott jogvita rendezését megtagadhatja az 5. cikk (4) bekezdésével összhangban;

h)

azok a nyelvek, amelyeken az alternatív vitarendezési fórumokhoz panasz nyújtható be, és amelyeken az alternatív vitarendezési eljárás folyik;

i)

azon szabályok típusai, amelyekre az alternatív vitarendezési fórum a vitarendezést alapozhatja (például jogi rendelkezések, méltányossági megfontolások, magatartási kódexek);

j)

bármely előzetes követelmény, amelyet a feleknek teljesíteniük kell, mielőtt az alternatív vitarendezési eljárás megkezdődhet, beleértve azon követelményt is, miszerint a fogyasztónak meg kell kísérelnie az ügynek közvetlenül a kereskedővel való rendezését;

k)

a felek az eljárástól visszaléphetnek-e vagy sem;

l)

a feleket adott esetben terhelő költségek, beleértve a költségeknek az eljárás végén történő elengedésére vonatkozó szabályokat;

m)

az alternatív vitarendezési eljárás átlagos időtartama;

n)

az alternatív vitarendezési eljárás kimenetelének joghatása, beleértve adott esetben a felekre nézve kötelező határozat esetén a határozat be nem tartása miatt kiszabható szankciókat is;

o)

adott esetben az alternatív vitarendezési határozat végrehajthatósága.

a)

a beérkezett jogviták száma és a panaszok típusai, amelyekhez kapcsolódtak;

b)

a fogyasztók és kereskedők között gyakran vitákat eredményező, rendszeresen előforduló vagy jelentős problémák, ezen információkhoz ajánlások is csatolhatók arra vonatkozóan, hogy a jövőben az ilyen problémák hogyan kerülhetők el vagy oldhatók meg, a kereskedői normák javítása, valamint az információk és a legjobb gyakorlatok megosztásának elősegítése érdekében;

c)

azon jogviták aránya, amelyek rendezését az alternatív vitarendezési fórum megtagadta, valamint a megtagadás 5. cikk (4) bekezdésében említett különböző indokainak a százalékos aránya;

d)

a 2. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett eljárások esetében a fogyasztónak kedvező megoldások, a kereskedőnek kedvező megoldások vagy a peren kívüli egyezségek vonatkozó százalékos aránya;

e)

a megszakított alternatív vitarendezési eljárások százalékos aránya, és amennyiben ismertek, a megszakítás okai;

f)

a jogviták megoldásához szükséges átlagos időtartam;

g)

amennyiben ismert, azon alternatív vitarendezési eljárások aránya, amelyek esetében a felek figyelembe vették az eljárások eredményét;

h)

adott esetben az alternatív vitarendezési fórumok együttműködése az alternatív vitarendezési fórumok határokon átnyúló vitarendezést elősegítő hálózatában.

a)

az alternatív vitarendezési eljárás rendelkezésre áll, és könnyen elérhető hagyományosan vagy online mindkét fél számára, tekintet nélkül arra, hogy a felek hol találhatók;

b)

a felek kötelező ügyvédi vagy jogtanácsosi képviselet nélkül is igénybe vehetik az eljárást, az eljárás azonban nem fosztja meg a feleket azon joguktól, hogy független tanácsadást vegyenek igénybe, vagy hogy az eljárás bármely szakaszában harmadik fél képviselje vagy segítse őket;

c)

az alternatív vitarendezési eljárás a fogyasztók számára térítésmentes, vagy névleges díjért vehető igénybe;

d)

a panaszt kézhez vett alternatív vitarendezési fórum a panaszhoz kapcsolódó megfelelő információkat tartalmazó valamennyi dokumentum kézhezvételét követően azonnal értesíti a jogvitában érintett feleket;

e)

az alternatív vitarendezési eljárás eredményét a panasz teljes anyagának az alternatív vitarendezési fórumhoz történő beérkezését követő 90 naptári napon belül rendelkezésre bocsátják. Különösen a rendkívül összetett jogviták esetében az alternatív vitarendezési fórum a 90 naptári napos időtartamot saját belátása szerint meghosszabbíthatja. E határidő meghosszabbításáról, valamint a jogvita lezárásához várhatóan szükséges időtartamról tájékoztatni kell a feleket.

a)

a felek ésszerű határidőn belül lehetőséget kapjanak álláspontjuk kifejtésére és arra, hogy az alternatív vitarendezési fórum ismertesse a másik fél által előadott érveket, bizonyítékokat, dokumentumokat és tényeket, a szakértői nyilatkozatokat és szakvéleményeket, továbbá, hogy észrevételeket tehessenek azokkal kapcsolatban;

b)

a felek tájékoztatást kapjanak arról, hogy nem kötelesek ügyvédet vagy jogtanácsost igénybe venni, azonban az eljárás bármely szakaszában kérhetnek független szakvéleményt, illetve képviselheti vagy segítheti őket harmadik fél;

c)

a feleket írásban vagy tartós adathordozón értesítsék az alternatív vitarendezési eljárás eredményéről, és ismertessék velük azon indokokat, amelyeken az eredmény alapul.

a)

a feleknek bármely szakaszban lehetőségük legyen visszalépni az eljárástól, amennyiben annak hatékonyságával vagy menetével nincsenek megelégedve. A feleket e jogukról az eljárás megkezdése előtt tájékoztatni kell. Amennyiben nemzeti szabályok kötelezik a kereskedőt az alternatív vitarendezési eljárásokban való részvételre, ez a pont csak a fogyasztóra alkalmazandó;

b)

a felek a javasolt megoldás elfogadása vagy követése előtt tájékoztatást kapjanak arról, hogy:

c)

mielőtt a javasolt megoldást elfogadják vagy követik, a felek kapjanak tájékoztatást a javasolt megoldás elfogadásának vagy követésének joghatásáról;

d)

mielőtt egyetértésüket fejezik ki a javasolt megoldással vagy peren kívüli egyezséggel, biztosítsanak ésszerű gondolkodási időt a felek számára.

a)

olyan helyzetekben, amikor nem áll fenn kollízió, az előírt megoldás nem eredményezheti azt, hogy a fogyasztót megfosztják az olyan rendelkezések által biztosított védelemtől, amelyektől – a fogyasztó és a kereskedő szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam joga értelmében – megállapodás útján nem lehet eltérni;

b)